Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

büntetőjogi Döntvénytár. 83 A gyilkosság kísérletére vonatkozó í. számú lénykérdés után az esküdtbíróság helyesbítő eljárásban - pótlólag még egy (\. <i) számú) kérdést lett fel az l. kérdés igenlő megoldása esetére aziránt, hogy a lett kivileiére használt pisztoly az emberi elei kioltására alkalmas volt e? Az esküdlek a puszta lényl magában foglaló I. számú ténykérdésre igennel feleltek, de nemlegesen döntötték el az eszköz alkalmasságára vonatkozó í. a) számú kérdést; ennélfogva, utasításukhoz képest, az ölésre vonatkozó összes többi kérdéseket válasz nélkül hagyták és csupán az V. számú kérdésre válaszoltak. Ebbeli igenlő határozatukhoz képest a vádlott a Btk. 301. §-ába ütköző és a 303. §. szerint minősülő cselekményben mondatolt ki bűnösnek. A kérdéseknek most leírt íellevése sérli a törvényt. A Bpn. 5. §-a azt rendeli, hogy a kérdéseket a vád tényés jogi elemei szerint kell feltenni. A kettéosztott ténykérdések közé oly kérdésnek közbeszúrása, amely kérdésnek nemleges megoldása esetén a ténykérdés második fele válasz nélkül marad, megakadályozza a vád kimerítését. Jelen esetben tehát az eszköz alkalmasságára vonatkozó kérdés az ölési cselekményre vonatkozó összes fő és kisegítő kérdések után lett volna elhelyezendő, úgy hogy az esküdtek a tények és az előre megfontolt, illetve az előre meg nem fontolt szándék igenlő eldöntése után feleltek volna az eszköz alkalmasságára vonatkozó mellékkérdésre. Csak így lett volna a vád tárgya kimerítve. De szabálytalan volt a kérdések feltevése abban az irányban is, hogy a ténykérdésekből mellőztetett az, hogy S. István sértettnek halála nem következett be, úgy hogy az esküdtek ezt a tényt, legalább kifejezetten, nem döntötték el; minélfogva az ítélet a bevádolt tényállás lényeges részének mellőzésével, tehát a törvény parancsoló rendelkezéseinek megsértésével hozatott. Ezek szerint a kir. ügyész által a Bpn. 29. §-ának 4. pontjára alapított semmisségi panasznak helyt kellett adni és a rendelkező rész szerint kellett határozni . . . * * —. V. ö. a jelen kötetben 84. (I.) sorszám alatt közölt határozatot és Degré Miklós értekezését flihrügi/i Szemle III. évi. 208. és köv. II.