Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

Büntetőjogi Döntvénytár. mert — figyelemmel arra is, hogy a 2. számú kérdésben az egyes sérülések külön is körülirattak — az 4. számú kérdésben az elhagyott kitétellel egyenrangú és jelentőségű az a kitétel, hogy a lövések a sértettre lőfegyverből és közvetlen közelből tétettek. Az ölési szándékra mutató lényeiéinek a kérdésbe tehát felvétettek. Ebből nyilvánvaló, hogy a fenforgó kifejezésbeli különbséggel a bíróság a Bpn. 3 — 41. §-aiban foglalt parancsoló rendelkezéseket nem sértette meg . . . * * = L a jelen kötetben 51. (I.) és 53. sorszám alatt közöli határozatokat is. 53. A főténykérdést azon tényállás szerint kell szerkeszteni, amelyen a vád alapszik. Nem szabad szétosztani a főtény kérdést a válaszolásnak vagy válasz nélkül hagyásnak oly irányításával,, amelynek folytán a vád alapjául szolgáló tényállás nem kerül az esküdtek döntése alá. (Kúria 1914 október 20. 6531. sz.) A kir. Kúria: Az esküdtbíróságnak ítéletét a megelőző főtárgyalással együtt a Bpn. 29. §-ának 4. pontjában meghatározott okból a Bpn. 34. §-ának első bekezdése értelmében megsemmisíti és az esküdtbíróságot új főtárgyalás tartására és új határozat hozatalára uta.ítja. indokok: Az esküdtbíróság ítélete ellen a kir. ügyész jelentett be semmisségi panaszt a Bpn. 29. §'-ának 4. pontja alapján, általában a kérdések feltétele miatt, de különösen abból az okból is, mert a főtárgyaláson lett indítványa ellenére a fokérdésbe fel nem vétetett az a tény, hogy a sértett halála be nem következett. A panasz alapos. Az esküdtbíróság közbenszóló határozata sérti a törvény parancsoló rendelkezéseit. A gyilkosság kísérletének büntette miatt lefolytatott perben ugyanis az esküdtbíróság hat kérdést intézett az esküdtekhez. Az I. kérdés a nem sikerült ölés puszta lényére, a II, az előre megfontolás tényeíemeire vonatkozik, a III. a gyilkosság kísérletének jogkérdését foglalja magában, a IV. a szándékos emberölésre, az V. a súlyos testi sértésre vonatkozik.