Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

Büntetőjogi Döntvénytár. 7.; részre oszlott ténykérdést tegyen-e fel. — ///. A védő részéről javaslatba hozott oly ténykörülményt, amely az ügy megítélése szempontjából nem döntő jelentőségű, nem kell felvenni a ténykérdésbe; döntő jelentőségü ténykörülménynek a kérdésben való felsorolása sem kell, hogy a javaslatba hozott kifejezés használatával történjék. — IV. A megsemmisített főtárgyaláson tett tanúvallomások a megsemmisítéssel nem válnak semmissé; az új főtárgyaláson az ily tanúvallomások a Bp. 313. §-ában előírt feltélelek esetében felolvashatók, a letett esküre való hivatkozás pedig a Bp. 217. §-ának második bekezdése szerint az eskü hatályával bír. - V. A tanúnak eskürebocsátása nem mellőzhető abból az okból, hogy a vallomás lényegtelen körülményekre vonatkozik. — VI. A főtárgyalás elnökének azon intézkedése ellen, amellyel az orvosszakértőt elzárta az elől, hogy a védőnek egyik kérdésére válaszoljon, a Bp. 38i. §-ának 9. pontja alapján semmisségi panasznak van helye. VII. Az újabb eljárásra utasítóit alsóbíróság a Kúria megállapítását ellentmondás nélkül és feltétlenül követni tartozik, azt bírálat tárgyává nem teheti és annak jogszerűsége iránt véleményt nem nyilváníthat. — VIII. Megsemmisítése az esküdtbíróság ítéletének a Bp. 385. §-ának 1. b) pontja alapján, mikor az esküdtbíróság az esküdteknek a jogkérdésre adott válasza alapján az előre megfontolást nem állapította meg, de a Kúria a ténykérdésre adott válasz alapján a szándék előre megfontolását fenforgónak találta. (Kúria 1915 február 17. B. í. 856 1915. sz.) A kir. Kúria: N. (iusztáv vádlottnak és védőjének, valamint K. Róza vádlottnak és védőjének semmisségi panaszait elutasítja, ellenben a kir. ügyész semmisségi panaszát alaposnak találván,