Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

Ilünlelőjogi Döntvénytár tött kötelezvénynek olynemtí használata, amely által a két kezes ellen kötelezettségüknek 100 K-t meghaladóan fenn nem álló mértéke bizonyíttassék. Az alsóbiróságok ennélfogva a panaszolt semmisségi okot nem valósították meg, amidőn a vádlódat az itt érintett bűncselekményben is bűnösnek mondották ki; i. a sikkasztások bűntetteinek csoportjában a K. F.-féle esetben a vádlott csatlakozásával a különvédő végül semmisségi panasszal élt a Bp. 385. $-ának \.b) pontja alapján azért, mert legfeljebb 150 K jogtalan eltulajdonításáról lehet szó, ennélfogva az alsóbíróság a vádlott teltét törvénysértően minősítette bűntetté. Ezen eset tényállása az, hogy a sértett a vádlott közreműködésével ingatlant vett K. M. és nejétől 300 K vételárért. A vevő az ingatlanon levő zálogjog törlésével és az ingatlan tulajdonjogának az ő nevére való átíratásával a vádlottat bízta meg, s igért neki ezért majdan fizetendő 400 K-t. Tényleg pedig a vevő átadott a vádlottnak 300 K-t, hogy abból 50 K-t azonnal fizessen előlegül, a 250 K-val pedig rendezze a teljes vételárt. Vádlott az 50 K előleget megfizette; azután pedig anélkül, hogy az ügyben megbízása körében bármit tett volna, a nála levő 250 K-t jogtalanul a saját céljára fordította. Ebből az öszszegből a cselekmény minősítése szempontjából nem vonható le az igért közbenjárási 100 K. mert amint megállapíttatott, a vádlott az ügyben mit sem tett, a díjra tehát igénye nem volt. Minthogy ez a 250 K a vádlottnak határozott rendeltetéssel adatott át, ő pedig azt a saját céljára fordította, az ily formán jogtalanul eltulajdonított összeg a 250 K-át meghaladván,a vádlott tette jogszerűen minősíttetett a Btk. 355., 356. §-ai szerint sikkasztás bűntettének. Mindezekből kitűnőleg a vádlott csatlakozásával a védő által bejelentéit semmisségi panasz az egész vonalon alaptalan, miért s azt a Bpn. 36. §-ának első bekezdése értelmében el kellett utasítani. 44. A Btk. 438. §-a általánosságban említi a vaspályavonaton vagy annak közelében levő személyeket; nincs alap arra, hogy azok köréből kivétessenek azok, akik hivatali kötelességükből folyólag a vaspályán vagy annak közelében teljesítenek szolgálatot. (Kúria 1914 november 9. 7838. sz.)