Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

Büntetőjogi Döntvénytár. biztosítási okiratot és kitöltetlen fedezeti váltót adtak. Vádlott csupán bűnös özeiméinek leplezése céljából vette be őket tudtuk, akaratuk nélkül a szövetkezet tagjai köze, hogy aztán a kölcsöneikre vonatkozólag adott váltóikat a váltó űrlap bélyege szerint lehető legmagasabb összegig kitöltse és értékesítse. A váltóösszegbe tetszése szerint beleszámította az időközi töri«*szlések dacára a teljes kölcsönösszegei, mindenféle szövetkezeti tartozásokat és járulékokat, sőt néha névleges takarékpénztára fiktív részvényeinek törlesztési összegeit is. csakhogy a vállóbélyeg szerinti legmagasabb összeg kijöjjön, viszont ha ez a mérték így kívánta, más számítási skálát alkalmazott. Az így érvényesített váltó lejártakor a sértettektől prolongációs új váltót követelt s ha ennek ellenében a régi váltót visszaadta (ami sok esetben nem történt meg) a nagy összegre vonatkozó részt a váltó szövegéből kitépte, hogy a sértett felek ne vegyék észre üzelmeit, amit el is került jó ideig, mert a sértettek legnagyobb része alacsony műveltségű szegény földműves, iparos stb. Megállapított tény ezenlrlül az itt szóbanforgó és semmisségi panasszal megtámadott 4 esetre, hogy a G. és a H. házaspár, továbbá özv. S. .lózsefné az ő kölcsöntartozását teljesen kifizették ; S. József és neje pedig 300 koronás kölcsönére már 225 koronát fizetett le, a vádlott azonban ennek ellenére G. Ignác és neje, valamint özv. S. Józsefné sértett \állóját az eredeti tartozási összegre, vagyis 600 illetve 234 koronára, H. Ignác és neje 600 K kölcsönre vonatkozó váltóját 755 koronára, S. József és neje eredetileg 300 K kölcsönt fedező váltóját 306 koronára töltötte ki és értékesítette. Ilyen körülmények között a védelem fent ismertetett érvelése teljesen megdől, mert a sértettek nem lépvén be szövetkezeli tagokul, szövetkezeti tartozásokkal jogszerűen megterhelhetők semmikép sem voltak ; továbbá, mert tartozásaikat vagy teljesen, vagy legnagyobb részben lefizetvén, váltóikat az eredeti kölcsön erejéig, ső, annál is magasabb összegig értékesíteni nem volt szabad. E telteivel a vádlott kimerítette a Btk. 404., 403. §. I. pontjában loglalt törvényes tényálladékot, mert a sértetteknek nála levő és csak tényleges tartozásaik fedezésére szolgáló, kitöltetlen váltókat, a sértettek tudta és beleegyezése nélkül, tehát nyílván a létrejött megállapodás ellenére olyan összegekről töltött ki, amelyekkel ők nem tartoztak. A váltókat aztán leszámítolta, tehát arra használta, hogy a sértettek ellenében a váltóösszeg erejéig a váltójogi kötelezettség bizonyíllassék. Az alsóbíróságok ennélfogva a vádlott tettéből helyesen vonták le a jogi következtetést, midőn őt ezekben az esetekben is