Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

60 Büntetőjogi Döntvénytár. kot kizáró jóhiszeműséggel annál kevésbbé védhető, mert a valódinak elfogadott másik váltó az alsóbírósági ténymegállapítás szerint szintén csak valószínűleg valódi, ebből pedig a kétségtelenül hamis váltó tekintetében tett hamis vallomásra vonatkozólag a vádlott javára jóhiszeműség, illetőleg gondatlanság (Blk. 221. §.) nem vonható le. Ami a vallomásnak, ((lényegtelen körülményre]!) való vonatkozását illeti, a védelem érvelése itt is tarthatatlan. A büntetőbíróság teljes szabadsággal a polgári perben hozott ítéletektől függetlenül bírálja el, hogy a hamis tanűvallomás lényeges körülményre vonatkozik-e vagy sem. A jelen esetben a váltójogi kötelezettség alapja az volt, hogy a váltói M.-ék írták-e alá vagy nem, tehát a vádlott vallomása épen a pernek leglényegesebb körülményére vonatkozott. Egyébként, hogy a polgári bíróság az alpereseknek a vádlott vallomásával ellenkező esküje alapján döntötte el a peri, az nem azt jelenti, hogy amit a vádlott hamisan vallolt, az lényegtelen; mert hiszen a vádlott ugyanarra a körülményre lett esküvel megerősített vallomást, mint amelyre a sértettek ellenkező értelemben esküt tettek, ez pedig a pernek döntő körülménye volt, amely nem válik lényegtelenné az által, hogy e leglényegesebb körülményre nézve a polgári bíróság nem a vádlott vallomásának, hanem a sértettek alperesi esküjének adott hitelt. Az alsóbíróságok ezek szerint a vádlottal a hamis tanúzás bűntettében is anyagi jogsértés nélkül mondották ki bűnösnek; 3 a Btk. 404. §-ába ütköző és a 403. §. 1. pontja szerint minősülő 56 rendbeli maiíánokirathamisílás bűntettének csoportjában a Bp. 385. §-ának I. a) pontjára fekteteti semmisségi panasz kizárólag csak a G. Ignác és neje, H. Ignác és neje, S. József és neje, S. Józsefné esetére vonatkozik és a védelem előterjesztése szerint abból az okból jelentetett be, mert vádlott, mikor ezektől a sértettektől kapott váltókat azonnal kitöltötte és az eredeti kölcsönösszeg erejéig értékesítette, nem járt el megállapodás ellenesen, hanem jogosan, mivel nem volt köteles figyelembe venni az időközi törlesztéseket, anvlyek az alapszabály szerint csak az üzleti év végén kerülnek leírásba és iratnak a betevő javára. Ezzel az indokolással szemben a valónak elfogadott lényállás az, hogy ezek a sértettek, mint egyébként — egynek kivételével — összes társaik is, a vádlott szövetkezetébe tagul nem léptek be, az ezzel járó tartozások fizetésére magokat sohasem kötelezték, hanem a Budapest jobbparti takarékpénztár részvény* társaságtól (amelynek csak névleges létezéséről ők nem tudtak) lieti törlesztésre kölcsönöket vetlek fel, amelyekről kötelezvényt.