Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

58 Büntetőjogi Döntvénytár. E tényállásból minden kélelyt kizáróan folyik, hogy a vádlott a sértetteket fondorlatosan megtévesztette; hogy a vádlott azon célból cselekedett, mikép a szövetkezetnek s ezzel magamagának jogtalan vagyoni hasznot szerezzen; hogy a vádlott nyilvánvalóan és tudatosan károsítási szándékkal cselekedett; hogy cselekménveivel a sértettek mindegyikének 200 K-át meghaladó kárt okozott ; végül, hogy a vádlott, mint a szövetkezelnek és a takarékpénztárnak egy személyben ügyvivő igazgatója, e cselekményeit hivatala, illetve megbízása körében követte el. Minthogy ezek szerint a vádlott bizonyítottnak vett cselekményeivel a Bn. 50. és a Blk. 380., 381. §. 2. pontja szerint való csalás bűntetteinek minden törvényes alkatelemét megvalósílolta, az alsóbíróságok nem sértették meg az anyagi törvény rendelkezéseit, amidőn a vádlottnak a nyolc csalás bűntettében valá bűnösségét megállapították: 2. a M. Ferenc és neje sérelmére elkövetett sikkasztás bűntette és hamis tanúzás bűntette esetében a Bp. 385. §-ának li a) pontjára fektetett semmisségi panasz alapja a védelem szerint az, hogy a sikkasztás tekintetében az alsóbíróságok maguk megállapítják, hogy nincs bizonyítva az a tény, mikép a vádlott a 3000 K-t a szövetkezet vagyonába be nem szolgáltatta. Ha pedig ez nincs kizárva, vagyis ha nincs bizonyított tény arra nézve, hogy ezt az összeget a vádiolt a saját céljaira fordította, az ellene megállapított sikkasztás bűntette nem forog fenn, mert hiányzik a jogtalan eltulajdonítás alkateleme. A hamis tanúzás bűntelte pedig a védelem szerint jogilag, azért nem állhat meg. mert két 3000 K-ról szóló válió \ olt; az egyik hamis, a másik pedig az, amelyről M. Ferenc és neje is elismerték, hogy valódi. Ilyen körülmények között a vádlott jóhiszeműen, tehát hamis lanúzásra irányuló szándék nélkül, tehetett esküvel megerősített tanúvallomást arra nézve, hogy a hamis váltót is M.-ék írták alá. A hamis tanúzás bűntette nem forog fenn egyébként azért sem, mert a váltóper M. Ferenc és nejének megítélt és letelt esküjével döntetett el, tehát a vádlott vallomása, ha hamis is, nem lényeges körülményre vonatkozott. Ezzel az érveléssel szemben a sikkasztás bűntettére nézve a bizonyítottnak elfogadott tényállás az, hogy volt egy 1907. évi június 10-éről keltezett 1907. november 16-án lejárt váltó, amely hamis; és volt egy 1907 november 1-én kelt és 1908 május 1-én lejárt válló, amelyen M. Ferenc és nejének névaláírása valószínűen az elhall M. Ferenc kezétől ered, tehát ez a váltó valódinak tekinthető. A megállapított tényállás szerint ez az utóbbi, 1907 november 1-jei keletű, valódinak elfogadott 3000 K-ás váltó prolongacionális váltója volt az 1907. évi június hó 10-éről kel-