Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

60 Büntetőjogi Döntvénytár. 37. Aki másnak a dolgát sajátjakép eladja, csalást követ el. (Kúria 1914 október 20. 6530. sz.) A kir. Kúria : A semmisségi panaszt elutasítja. Indokok: A vádlott a kir. táblának másodfokú ítélete ellen a Bp. 385. §-ának 1. a) pontja alapján semmisségi panaszt jelentett be azért, mert a vádlott bűnössége megállapíltatott. holott a védekezésben íelhozottak szerint a sértett a vádlottat a ló eladásával megbízta, tehát nem használt fondorlatot és nem követett el csalást. A panasz alaptalan, mert az alsófokú bíróságok által valónak elfogadott tények szerint a vádlott a ló távollévő tulajdonosának, illetve a dologgal való rendelkezésre jogosítottnak hozzájárulása nélkül, tehát jogellenesen adta el M. Vaszinak a sértett 340 K értékű felhámozott lovát 86 K-ért és vette fel a vevő által készpénzben kifizetett 66 K vételár részletet, miből okszerűen következik, hogy a dolog vevőjét arra nézve, hogy ő a dolog tulajdonosa, illetve annak eladására jogosított személy, fondorlattal tévedésbe ejtette s annak tekintettel az eladott dolog értékére a 100 K-t meghaladó összeg ereiéig vagyoni kárt okozott. A vádlottnak tette tehát csalás ... 38. Katonaszabadításra vállalkozás mint csalás. (Kúria 1914 október 6. 6265. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja. indokok: A kir. tábla ítélete ellen a védő semmisségi panaszt jelentelt be a Bp. 385. §-ának 1. a) pontja alapján, mert a vád alapjául szolgáló tett nem állapítja meg bűncselekmény tényálladékát. A panasz alaptalan. A ténymegállapítás szerint ugyanis a sértett, akinek fiát besorozták s katonai szolgálatra behívták és aki arról értesült, hogy a vádlott képes a katonaságtól fiát kiszabadítani, evégből a vádlottat felkereste és a kiszabadítás tárgyában kérdést intézett hozzá, mire a vádiolt V. álnéven nevezve meg egy nagybecskereki ismerősét, kijelentette, hogy ennek segítségével 400 K-ért a fiát ki-