Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

Büntetőjogi Döntvénytár. 385. §-ának 1. a) pontja alapján azért, mert a vádlott cselekménye nem bűncselekmény. A Bp. 384. §-ának 9. pontja alapján bejelentett panasz alaptalan. A fellebbviteli főtárgyaláson ugyanis a vádlott tanúk kihallgatásával a bizonyítás kiegészítését kérte abban az irányban, hogy dr. W. Sámuel és dr. L. Farkas orvosok nagyon felületesen vizsgálták meg az ő feleségét, hogy a vádlott felesége nem volt beteg és hogy a nagyszőllősi közkórházban tüdőgümőkór miatt 1912. évi november hó 27. napjától december hó 18. napjáig S. Lázárné F. Aranka név alatt ápolt nő nem volt azonos a vádlott feleségével. A kir. tábla a bizonyítás kiegészítését mellőzte, mert a felajánlott tanúk vallomása közönbösnek jelentkezik ; ugyanis a boncvizsgálat eredménye szerint kétségtelen az, hogy a vádlottnak felesége idült tüdőgümőkórban halt meg és mert a fellebbviteli főtárgyaláson ismertetett iratok tartalma bizonyítja, hogy vádlottnak neje a F. előnevet is használta. E helyes indokokra tekintettel a kir. tábla azzal, hogy a bizonyítás kiegészítését megtagadta, a törvénynek a védelem szempontjából lényeges rendelkezését vagy elvét nem sértette meg. Alaptalan a Bp. 385. §-ának 1. a) pontja alapján bejelentett panasz is; mert a megállapított tényállás szerint a vádlott a biztosítási ajánlatot 1913. évi január hó 6-án tette; az évi biztosítási díj 425 K 57 f. összegre rúgott és e tetemes összeg fizetését a vádlott magára vállalta, dacára annak, hogy teljesen eladósodott, vagyontalan egyén; a vádlott felesége 1913. évi január hó 27-én idült tüdőgümőkórban hall meg; a vádlott felesége vézna, sovány, sápadt, beteges külsejű, hiányos fogazalú nő volt, az orvosi vizsgálatra pedig a vádlott egy pirosképű, kövér, jól táplált, egészséges, ép fogazatú nőt mutatott be nejeként; nejének halála után a biztosított összegért a vádlott jelentkezett úgy írásban, mint szóval a helyi ügynöknél is, ezek szerint a vádlott cselekményében a jogtalan vagyoni haszon szerzésének célzata és a fondorlattal való tévedésbe ejtés benfoglaltatván és tekintettel arra, hogy a sértett vagyoni kára a vádlott akaratán kívül eső okból nem következett be : a vád tárgyává tett cselekmény kimeríti a Bn. 50. §-ába ütköző, a Btk. 65. és 380. §-a szerint minősülő, a 383. §. második bekezdése szerint büntetendő csalás kísérlete bűntettének tényálladékát és így az alsótokú bíróságok jogi tévedés nélkül állapították meg a vádlott bűnösségét. Büntetőjogi Döntvénytár. IX. 4