Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

Büntetőjogi Döntvénytár. I. A Btk. 386. §-a alá eső bűncselekmény akkor is fenforog, ha az adósnak a hitelezők megkárosítására célzó cselekményéből folyólag a feljelentő azért nem károsodhat, mert az előző foglaltató sem nyerhet teljes kielégítést.— //. Elrejtés e §. értelmében ingó dolgoknak pincében ládákba való elhelyezése és ily módon azoknak a foglalás elől való elvonása. (Kúria 1914 szeptember 29. 6145. sz.) A kir. Kúria: A védő semmisségi panaszát elutasítja . . . Indokok: A kir. tábla ítélete ellen a védő semmisségi panasztjelentett be a Bp. 385. §-ának 1. a) pontja alapján amiatt, hogy a vádlott az árúkat el nem rejtette, illetve hogy az a ténye, hogy az árúkat a pincébe vitette, nem tekinthető elrejtésnek, tette tehát nem bűncselekmény. Indokokat is adott be a védő, melyekben semmisségi okul azt is érvényesíteni kívánja, hogy a csalás tényálladéka azért is hiányzik, mert a lefoglalt és a pincében elhelyezett árúkból, illetve értékekből a sértett amúgy sem nyert volna kielégítést és ennélfogva nem is károsodott . . . A panasz alaptalan. Az a körülmény ugyanis, hogy a lefoglalt árúk eladásából befolyt érték és a pincében elhelyezett árúk becsértéke az előző foglaltató követelésének kielégítésére sem volt elégséges és ezért az árúknak vád tárgyává tett elrejtése által a sértett nem károsodott, a Btk. 386. §-ában meghatározott csalás tényálladéka szempontjából közönbös, mert a kielégítési alapnak a hitelezők megkárosítása céljából történt elvonása, ha a kár nem is a feljelentő, hanem az előző foglalialó hitelezőt éri, kimeríti ennek a csalásnak a tényálladéki ismérveit. Ami pedig az árúk elrejtését illeti, abból a tényből, hogy a vádlott a foglalás előtt három nappal az egyedüli vagyonát képező, kész férfiruhákból és szövetekből álló árúcikkeinek javarészét pincében, egy ládában helyezte el, tehát oly helyen, ahol ily cikkeket tartani nem szokásos, továbbá abból a tényből, hogy a foglaláskor ezeknek az árúknak létezéséről említést nem lett, szükségkép következik, hogy a vádlott ezeket az árúkat abból a célból, hogy hitelezőit megkárosítsa, a foglalás elől elvonta: az elvonásnak az a módja, hogy a szokatlan helyen elhelyezett árúk, csak nyomozás és kutatás útján leltek ^lna feltalálhatók, kimeríti az elrejtés fogalmát . . .