Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

Büntetőjogi Döntvénytár. valódiságának bizonyítását, valamint a felhívott tanuk kihallgatását a Btk. 264. §-ának 3. pontja alapján mellőzte és a vádlottat amiatt, mert a szolnoki kir. ügyészség előtt a főmagánvádló ellen rágalmazás vétsége címén az eljárás megindítását kérelmezte, a Btk. 261. §-ában meghatározóit becsületsértés vétségében bűnösnek nyilvánította és ezért behajthatatlanság esetén öt napi fogházra átváltoztatandó 100 K pénzbüntetésre ítélte el. A valódiság bizonyításának és a vádlott által megnevezett tanuk kihallgatásának a Btk. 264. §-ának 3. pontja alapján történt megtagadását a kir. járásbíróság azzal indokolja, hogy a vádlott által a szolnoki kir. ügyészségnél emelt panasz tárgyában a kir. járásbíróság a bűnvádi eljárás megindítását jogerősen megtagadta, vagyis az eljárást jogerősen megszüntette; vádlottnak a becsületsértés vétsége miatt történt elítéltetését illetően pedig indokul azt hozza tel a kir. járásbíróság, hogy vádlott tette a Btk. 260. §-ában körülirt hatóság előtti rágalmazás tényálladékát azért nem állapítja meg, mert a Btk. 260. §-a ezen bűncselekmény lényeges kellékéül azt kívánja, hogy a hatóság előtt tett feljelentésben foglaltak valótlanoknak bizonyuljanak, ((erre pedig a jelen esetben alkalom sem volt, mert a vádlott által emelt panasz tárgyában a bűnvádi eljárás s így a bizonyítás elrendelve és lefolytatva nem is lett; de megállapítja vádlott tette a feljelentésben foglalt, habár nem többek előtt tett kijelentéseknek megg)alázó voltánál fogva, nem ugyan a Btk. 258. §-ába rágalmazás, de mindenesetre a Btk. 261. §-a alá eső becsületsértés tényálladékát A vádlott által a bűnösség megállapítása miatt fellebbezett ezt az ítéletet a szolnoki kir. törvényszék helybenhagyta. A kir. törvényszék a vádlott által megnevezett tanuknak a kihallgatását szintén mellőzendőnek találta egyrészt azért, mert a bizonyítani kívánt körülmények tekintetében az eljárás elévülés okából már jogerősen megszüntetve volt (Btk. 264. §-ának 3. pontja); másrészt, mert a vádemelésre jogosítottak N. István ellen kellő időben vádat nem emeltek (Btk. 264. §-ának 2. pontja); végül, mert vádlott egyes tanukkal más tényt kívánt bizonyítani, mint amely miatt ellene vád emeltetett és mert vádlott egyes tanúk lakását nem jelentette be. A Btk. 260. §-ában körülírt halóság előtti rágalmazás a Btk.-nek XVII. fejezetében foglalván helyet, a rágalmazásnak egyik faja ugyan ; s habár a Btk. 258. és 260. faiban meghatározott rágalmazás két esete megegyez egymással annyiban, amennyiben kétségtelen, hogy a hatóság előtt büntethető cselekménnyel való vádolás magában foglalja olyan ténynek állítását, mely valódisága esetén bűnvádi vagy fegyelmi büntetést vonna