Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

Büntetőjogi Döntvénytár. csekélyebb nyereséggel és adjanak túl a nyerési esélyekkel többé nem bíró papirokon, egyúttal pedig az érdekeit szolgáló lapban a brassói papír árfolyamának 485 K-ról 670 K-ra való emelkedését helyezte kilátásba. Tehát csaknem 200 K árfolyam emelkedésével biztosította a közönséget, a jungbunzlauinál pedig tetemes árfolyamemelkedést jósolt. Ily esetekben az ügynökök lehangoló hírekkel rohanták meg a feleket és rávették az ajánlott kötésekre, amivel a cég elérte azt is, hogy kurtázs és provízió címén különböző díjakat számíthatott fel feleinek és ezzel saját vagyoni érdekeit szolgálta. Meg van állapítva, hogy amig a cég a másnemű papírokat eladatta a felekkel, ha azok nyerésben voltak is és vétetett velők brassóit vagy jungbunzlauit, addig az ezekben történt kötésekben való maradást és kitartást még árfolyamesés esetében is ajánlotta azzal, hogy a hanyatlás nem állandó jellegű s így a kitartás csak kedvező hangulathoz vezetheti a megbízót. Ez a kitartás azonban csak addig tartott, míg a fedezet egészen ki nem íogyott, és végetért, amikor a fél további fedezetet nyújtani hajlandó nem volt. Ilyenkor a cég az ügyletet nyomban lebonyolította, amelynek eredményeként rendszerint nemcsak a fedezet számoltatott el egészben, de sok esetben tekintélyes számlát küldött az illető félnek kiegyenlítés végett, mihez képest azok vagyonilag károsodtak. II. A Kúriának is az a jogi meggyőződése, hogy N. M. vádlottnak az előbbiekben ismertetett, valamint az ítélet indokaiban valóknak elfogadott, azonban itt részletesen fel nem sorolt egyéb tényekben megnyilvánuló eljárása a Blk. 379. §-ába ütköző csalás ismérveit teljesen kimeríti. Elsősorban is kiemeli a Kúria, hogy a csalás tényálladékának alkotó elemei közé tartozó ravasz fondorlatnak a fogalma, amelynek hiányát vitaija a védelem, magában a törvényben meghatározva nincs. Azt tehát, hogy az a mód és eljárás, amellyel valaki tévedésbe ejtetett és abban tartatott, kimeríti-e a ravasz fondorlat fogalmát és hogy a fenforgó személyi viszonyok és körülmények között az a tévedésbe ejtésre, illetőleg tévedésben tartásra alkalmas volt-e, a felmerült esetekben megállapítani a bíróság feladata. Ennek a döntő kérdésnek megoldásánál a Kúria azokból a tényekből indul ki, hogy a cég által alapított és annak az érdekeit szolgáló lapban és a külön kiadásokban a cég érdekében oly közlemények jelentek meg, amelyek azért, mert az abban adott tanácsokhoz fűzött érvek, adatok és indokok az ahoz nem értő közönség előtt a valószínűség látszatával bírhattak, alkalmasak voltak arra, hogy azokat a cég által ajánlott papírban való nyerészkedésre csábítsák és ezzel anyagi érdekeikkel ellenkező elhatáro-