Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)
Büntetőjogi Döntvény túr. zásra reábírják. Ezekből pedig a Kúria is azt a következtetést vonja le, hogy már magában az az eljárása a cégnek, illetőleg N. M.-nak, hogy minden lehető eszköz és mód felhasználásával nagy és a szakértők véleménye szerint is a forgó tőke csekélységével arányban nem álló pénzbeli áldozattal avatatlan és oly elemeket igyekezett az üzlet körébe, a tőzsdei játékba bevonni, akiknek hivatása köréhez ilyen ügyletekbe való bocsátkozás nem tartozik, akik ahoz nem értenek és ennélfogva könnyen tévedésbe ejthetők — rosszhiszeműségre vall. A védelemnek ugyan az az álláspontja, hogy a rosszhiszemű eljárás magábanvéve még nem csalás. Bár ennek az álláspontnak helyességét nem is lehet teljesen elvitatni, ezzel szemben azonban viszont az is áll, hogy a rosszhiszemű eljárás világot vet a tettes célzatára s abból arra következtetés vonható. Es mert N. M. vádlottnak előbb ismertetett rosszhiszemű ténykedéséből és eljárásából helyesen csak az következtethető, hogy az magán hordja a felek megtévesztésére irányuló célzatot s ebből kifolyólag elégséges alapot nyújt annak a megállapítására, hogy vádlottnak az volt a szándéka, hogy a szolid üzlet biztosítékát nélkülöző, tehát oly üzelmek útján, amelyek, habár a tőzsdei ügyleteknek külső alakja alatt jelentkeznek is, csalárdságot tüntetnek fel abban, hogy benső tartalmuknál fogva alig bírnak realitással, magának vagyoni hasznot szerezzen, megbízóinak pedig anyagi kárt okozzon. A bizományi ügylet ugyanis bizalmon alapszik. A bizományos ennélfogva a papírok feldícsérésénél, az arra vonatkozó vételi ajánlatnál a rendes kereskedő óvatosságával, illetve gondosságával köteles eljárni és megbízói érdekeit szem előtt tartva, tartózkodnia kell minden oly csábítgatástól és befolyásolástól, amely alkalmas arra, hogy a megbízók a csábítás jellegével bíró közlemények és a csalárd módon való félrevezetések hatása alatt bocsátkozzanak anyagi és gazdasági érdekeiket veszélyeztető tőzsdei különbözeti ügyletekbe. Az a bizományos tehát, aki a tőzsdei játékban járatlan ügyfelek által beléje helyezett bizalommal meg nem engedett módon és a bizományi hűség megszegésével pusztán nyereségvágyból szándékosan visszaél és, azt a maga javára kiaknázza, rosszhiszeműen és fondorlatosan jár el. A tényekből vont következtetéssel helyesen állapította meg az alsófokú bíróság, hogy a cégnek módjában állott az általa eszközölt vásárlásokkal az ajánlott papírok árfolyamának emelkedését előidézni s azután a felek előtt erre, mint való tényre hivatkozni és ekként a papírok vételére irányuló ajánlatát a jóhiszeműség látszatával bíró adattal támogatni. De a feleknek a papírok vételébe ily módon történt beugratása után módjában