Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)
42 Büntetőjogi Döntvénytár. tőzsdei ügyletek formájában, de legfőképen tőzsdei értékek adásvételével foglalkozott olykép, hogy a felekkel árfolyamemelkedésre játszott, főleg olyan papírokban, amelyeknél az ő gondos és körültekintő tanulmányai révén arra a nagyon valószínű következtetésre juthatott, hogy a papírok árfolyamában nem emelkedésre, hanem esésre van kilátás. Erre a célra különösen két értékpapírt választott ki. Egyik a ((Jungbunzlaui szesz- és vegyészeti r.-t.» 400 K névértékű részvénye, a másik a ((Brassói faipar részvénytársaság)) 2U0 K névértékű részvénye. Ezek a részvények nem nemzetközi, hanem úgynevezett <(Cassa))-papirok, mert a jungbunzlauit csak a bécsi, a brassóit pedig csak a budapesti tőzsdén jegyzik és így ezeknek a tőzsdei forgalomban csak igen gyér keresete és kínálata van, sőt a kir. tábla tényként azt is megállapította, hogy ezeknek a papíroknak bizonyos mennyisége a N.-cég tényleges birtokában volt, következéskép tőle függött, hogy azokat a tőzsdén mikor és milyen árfolyam mellett bocsássa árúba. Az ilyen gyérforgalmú papíroknál pedig csak néhány száz darabnak egy és ugyanazon időben való piacra dobása, amint azt N. M. vádlott is beismerte, igenis alkalmas lehet az árfolyam csökkenésének előidézésére és tényleg változást idéz elő az árfolyam alakulásában. Bizonyítottnak vette továbbá a kir. tábla, hogy a cég a vételi ügyletekre a tőzsdei szokástól (20—25%) eltérően csekély 10%-ot kívánt fedezetül az ügyfelektől, amivel egyfelől az ő céljainak megfelelő tömegesebb ügyletkötést tette lehetővé, másfelől elérte azt, hogy a kurtázs, provízió, folyószámla kamat- és értékpapirforgalmi adó címén megterhelt ez a csekély fedezet árfolvamkülönbözet esetén gyorsan kiapadjon, és ennek folytán az ügyletet mielőbb exekutálhassa, amivel a befizetett fedezet tulajdonosává vált. A szakértők véleménye szerint ugyanis a csekély fedezetkérés csak az üzletforgalom létesítését célozhatja, de nem egyúttal a forgalomnak az állandósítását is, mert csekély fedezettel bíró fél több ügyletet újabb fedezet adása nélkül nem köthet. Erre nézve különben N. M. szintén beismerte, hogy az értékpapírok vételére irányuló tőzsdei kötések gyakori változtatása az ő üzleti érdekében állott, A cég a ténymegállapítás szerint azt a/, eljárást is követte, hogy ott, ahol számítása ellenére árfolyamemelkedés állolt be s ennek folytán reá nézve az üzlet veszteséggel járt, ennek helyrehozása végett a vevőkkel a vásárolt értékpapírok eladására s e helyett más, nevezetesen jungbunzlaui vagy brassói papirok vásárlására bírta reá azzal az indokolással, hogy azok további árfolyam-emelkedésére kilátás nincs, elégedjenek meg tehát a
