Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

32 Büntetőjoyt Döntvénytár. is, hogy ez a személy névleg meg is neveztessék; elegendő oly körülírás vagy a tényeknek oly csoportosítása, amelyből az illető személy mástól megkülönböztethető és így mások által könnyen felismerhető. Már pedig a jelen esetben az elfogadott tényekből helyesen következtetett a kir. tábla arra, hogy a vád tárgyává tett cikk a főmagánvádlóra is vonatkozik. Az, hogy a valódiság bizonyításának helye lelt volna, szintén alaptalan. A valódiság bizonyításának a joga a vádlottat illeti ugyan, azonban azt a vádlottnak a jogcím megjelölésével, a bizonyítani kivánt tények kiemelése mellett a bizonyítási eszközök felsorolásával kifejezetten indítványozni kell. A jelen esetben azonban a vádlott a valódiság bizonyítása tekintetében ily indíiványt elő nem terjesztett. Alapos azonban az a panasz, hogy a büntetés rendkívüli enyhítésére törvényes alap nem volt. A vádlott ugyanis hasonló bűncselekmény miatt három Ízben büntetve volt, és javulásnak jelét ennek dacára sem adta, továbbá családi érdekeket is súlyosan veszélyeztetett. Enyhítő körülményül jóhiszeműsége nem mérlegelhető, mert a főmagánvádlóval szemben használt igen súlyos természetű tényállításnak megírására sem oka, sem elfogadható alapja nem voll. Inkább a botrány haj hászás célja lebegett előtte . . . * * = V. ö. 7112/1910 EH (BHT. IV. 370). 30. Ha a vádlott a kir. törvényszék ítéletében megnyugodott, de érdekében a védő fellebbezéssel élt, a vádlott a kir. tábla ítélete ellen akkor is élhet semmisségi panasszal, ha a védő ebben az ítéletben megnyugszik. A védelem egységes. (Kúria 1913 november 13. 7065. sz.)