Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

Büntetőjogi Döntvénytár. 31 erre a pályaőr külön engedélyt kap, a vádlott pedig nem is állítja, hogy ily engedélyt kapott; minthogy továbbá a szabályellenes gyakorlat az épen abból származott balesetért való felelősség alól nem mentesít, ... a panasz alaptalan. Tekintettel azonban arra, hogy a vádlott a vonat fogadása körül előírt szolgálati kötelességének teljesítését a két állomás között lefolyt beszélgetés által félrevezetve mulasztotta el, ami a kötelességét eddig kifogástalanul teljesítő vádlottal szemben különös méltánylást érdemel; a Kúria a büntetés végrehajtását a Bn. 1. §-a alapján felfüggesztette stb. * * = V. 5. a jelen kötet 13. sz. a. közölt határozatot. — II. V. ö. 7523/1911 (BDtár VI. 6.). 29. /. Rágalmazás megállapítása nem feltételezi a sértett személynek név szerint való megjelölését, elég a tényeknek oly csoportosítása, amelyből az illető személynek kiléte felismerhető. — //. A valódiság bizonyítása a vádlottnak joga; ha a vádlott a valódiságot bizonyítani nem kívánja, a bizonyítást a bíróság nem rendelheti el. (Kúria 1913 december 3. 8250. sz.) A kir. Kúria: A vádlottnak semmisségi panaszát elutasítja, a főmagánvádló semmisségi panasza alapján azonban mindkét alsófoku bíróság ítéletének a főbüntetés kiszabásáról rendelkező részét a BP. 385. §-ának 3. pontjában foglalt semmisségi okból megsemmisíti és a vádlott főbüntetését egy hónapi fogházban állapítja meg. indokok: A kir. táblai ítélet ellen a vádlott a BP. 385. §-ának 1. a) és c) pontja alapján jelentett be semmisségi panaszt, mert a vád tárgyává tett cikkekben a főmagánvádló megnevezve nincs, és így ellene rágalmazást nem követtek el, továbbá, mert a valódiság bizonyítását kérte, de azt nem rendelték el. A főmagánvádló pedig azért jelentett be semmisségi panaszt, mert a Btk. 92. §-át alkalmazták. A vádlott érdekében bejelentett panasz nem alapos. A rágalmazás vétségéhez ugyanis csak az szükséges, hogy a tényállítás meghatározott személyre vonatkozzék, de nem az