Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

Bűntetőjogi Döntvénytár. 24 Az ügy érdemében : minthogy az elsőbírósági ítéletben foglalt ténymegállapítás a vádbeli eset kimerítő elbírálásához nem elegendő, a kir. tábla az elsőbírósági főtárgyalás adatai alapján a következő tényállást állapította meg és fogadta el valónak: P. Zs. 19 éves hajadon, gépírónő 1912. évi augusztus hó 1-én F. A.-nak Budapesten, a Nagyfuvaros-utca 23. számú házban lévő lakásából egy szobát vett ki albérbe. E szobának két ajtaja volt. Az egyik a lépcsőházba nyílt, a másik pedig összekötötte a szobát F.-ék lakásával. Ez utóbbi ajtókulcsa F.-éknél maradt. Mikor P. Zs. a szobát kibérelte és oda augusztus 1-én beköltözött, a vádlott neje és két gyermeke még otthon volt, néhány nap múlva azonban F.-né gyermekeivel nyaralni ment és F. A. a sértettel egyedül maradt a lakásban. Még állandó cseléd sem volt a háznál, mert a takarítást reggelenként R. J. viceházmesterné végezte. A F.-ék lakásába vezető ajtó kulcsát most sem kapta meg a sértett, bár azt nem is kérte és az ajtó kulcsa a vádlottnál volt. A sértett ez okból szöget vert az ajtófélfába és az ajtó kilincsét a bűnjelként lefoglalt zsineggel ezen szöghöz kötötte, úgy hogy az ajtót kívülről csakis a zsineg kettészakításával lehetett volna kinyitni. Alig távozott azonban el F.-né a házból, a sérteti egyik nap hajnali 4 órakor arra ébredt föl, hogy a zsineggel bekötött ajtón F.-ék lakása felől valaki kopog. Kérdésére, hogy ki az, nem kapott választ. Félóra múlva a kopogás megismétlődött, de többszöri kérdésére, hogy ki kopog, megint nem kapott feleletet; végre azon kérdésre, hogy mit akar, a vádlott azt kérdezte, hogy nem akar-e vizet? és tagadó válaszára a vádlott ki akarta nyitni az ajtót, ami azonban a zsineg miatt neki nem sikerült. Ezt az esetet követő nap délután a sértett a szobájában lévő szekrényt tolta az ajtó elé, mert félt a vádlott erőszakosságától. Vádlott ezt megtudva, szóval, sőt levélben is felhívta a sértettet, hogy a szekrényt régi helyére tegye vissza. A sértett, mert az előzményekre való tekintettel attól félt, hogy a vádlott a szobájába behatol, ezt nem tette meg. Augusztus hó 10-én, a déli órákban, a vádlott a szóbanforgó ajtón keresztül felszólította a sértettet, hogy az ajtót nyissa ki. Sértett e felhívásra nem is felelt. Vádlott erre a nála lévő kulcscsal kinyitolta az ajtót, a zsineget átszakította, a szekrényt eltolta és behatolt a sértett szobájába, ki megrémülve és sírva kimenekült a lépcsőházba. Ezt a tényállást a kir. tábla a sértettnek esküvel megerősített tanúvallomásával és a vádlottnak a dolog lényegére vonatkozó beismerésével bizonyítottnak vette.