Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

büntetőjogi Döntvénytár. 1 Minthogy az ottomán birodalomban az ott működő osztrákmagyar nagy konzulságok a passzarovici békekötés és későbbi szerződések alapján az ottomán területen lakó vagy tartózkodó honosaink fölött a bírói hatalmat is gyakorolják, azt a magyar honost, aki ottomán területen oly cselekményt követ el, amelyre a magyar törvény büntetést szab, oly elbánás alá kell venni, mintha a cselekményt a magyar állam területén követte volna el. A budapesti kir. tábla: Az elsőbíróság ítéletét helybenhagyja. A kir. Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja. = V. ö. Angyal: Magyar büntetőjog tankönyve (1909), I. 117. I. 9. A munkavezetőt a munkással szemben a házi fegyelem joga nem illeti meg. (Btk. 313. §.) (Kúria 1913 november 11. 7559. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja. Indokok: ... Az a semmisségi panasz pedig, amelynek indoka a védelemnek az az érvelése, hogy a vádlott az őt, mint munkavezetőt megillető fegyelmi jogkörén belül járt el, midőn a rendetlenkedő és meghagyását nem teljesítő sértettet megfenyítette, azért alaptalan, mert nincs oly törvényes rendelkezés, amelynek alapján a munkavezetőt a munkással szemben fegyelmi jog illetné meg. ¥ * = V. ö. 4943/1902 (BDtár r. f. Hl. 1.), 8844/190S (BDtár r. f. VI. 209.). 10. A BN. 50. §-a alá eső csalás a vádlott lókereskedőnek a cselekménye, hogy a hozzá mint rokonához is bizalommal forduló sértettet az eladott lónak épsége és értéke tekintetében megtévesztette. (Kúria 1913 november 6. 7429. sz.)