Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

6 Büntetőjogi Döntvénytár. mát még ki nem meríti: a vádlott cselekménye nem vonható a Btk. rendelkezése alá. ¥ ¥ = V. ö. a jelen kötet 4. sz. a. közölt határozatot. 7. A Btk. 176. §-ában említett «csoporty> közbenső fok a a több személy» és a «tömeg» között és annyi embernek együttlétét jelenti, amennyi a közbéke megzavarására alkalmas. (Kúria 1913 november 8. 7757. sz.) 8. Azt a magyar honost, aki ottomán területen oly cselekményt követ el, amely a Btk. szerint bűncselekmény, úgy kell tekinteni, mint aki a bűncselekményt a magyar állam területén követte el. (Kúria 1913 május 20. 3759. sz. a.) A budapesti kir. törvényszék: A kir. törvényszék T. M.-né vádlottat bűnösnek mondja ki a Btk. 247. §-ának első bekezdése alá eső csábítás bűntettében, mert T. K. nevü, 1898 április 25-én született törvényes nőgyermekét Sz.-ban mással nemi közösülésre csábította. Indokok: .... A tényállás a következő: T. M.-né vádlott T. K. nevű leányával két és fél évvel ezelőtt Sz. be költözött, hol eleinte mint szakácsné szolgált; leánya szintén az ő gazdájának háztartásában lakott. Gazdája utóbb kénytelen volt őt szolgálatából elbocsájtani, mert figyelmeztetés dacára az éjszakákat, leányával együtt házon kívül töltötte. A vádlott ezután leányával együtt szállodákban, találkahelyeken, sőt bordélyházban is lakott, közbe-közbe magánlakást is bérelt és ezeken a helyeken leányát arra csábította, hogy férfiakkal nemileg közösüljön, amit leánya meg is lett; ily alkalommal a vádlott legtöbbször maga alkudta ki a fizetendő összeget és azt maga vette át. A vádlott a vád tárgyává tett cselekményt Szalonikiben követte el.