Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

68 Büntetőjogi Döntvénytár. a bizonyító eljárás befejeztével T. János vádlottnak a könnyű testi sértés vétsége miatt leendő megbüntetését, valamint a költ­ségekben való marasztalását indítványozta. A kir. járásbíróság T. János vádlottat bűnösnek nyilvánította és a Blk. 302. §-a alapján a Blk. 92. §-ának alkalmazásával behajt­hatatlanság esetében öt napi fogházra átváltoztatandó 50 K pénz­büntetésre, mint fő- és két napi fogházra átváltoztatandó 20 K pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre ítélte el. Ezt az ítéletet főmagánvádló képviselője a Btk. 92. §-ának alkalmazása miatt és a magánjogi igények tárgyában ; a vádlott pedig a bűnösség megállapítása és a büntetés súlyos volta miatt, valamint a bűnügyi költségek tárgyában fellebbezték. A szombathelyi kir. törvényszék a magánvádló képviselőjének fellebbezését, hivatkozással a BP. 49. §-ára, visszautasította; különben pedig az elsőfokú bíróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. A vádlott részéről bejelentett semmisségi panaszt a győri kir. tábla visszautasította. A magánvádló jogai a BP. 49. §-a szerint halálával meg­szűnnek, de nem vagyon ellen elkövetett bűncselekmény fenfor­gása esetében a magánvádló fel- vagy lemenő ágbeli rokona, testvére vagy házastársa az elhalálozástól számítolt 30 nap alatt bejelentheti a magánvád fentartását; időközben pedig a magán­vádló jogait az elhunytnak az ügyben eljárt képviselője gyako­rolja. Éhez képest dr. 1). Mór ügyvéd, mint az 1912. évi március hó 5-én elhalt Y. Pál magánvádló képviselője, ennek jogait csak az elhalálozástól számított 30 napig gyakorolhatta és T. János vádlott ellen a súlyos testi sértés vétsége miatt megindított bűn­vádi eljárás csak abban az esetben lelt volna folytatható, ha a magánvádló Tentnevezelt hozzátartozóinak valamelyike a magán­vád fentartását az elhalálozástól számított 30 nap alatt bejelen­lelte volna. Minthogy azonban ilyen bejelentés sem az említett 30 nap alatt, sem utóbb nem történt, nyilvánvaló, hogy a bűnvádi eljá­rás T. János ellen a magánvád hiányánál fogva, nem volt foly­tatható ; hogy tehát a v—i kir. járásbíróság megsértette a tör­vényt, midőn a bűnvádi eljárást T. János ellen a fentjelzett be­jelentés hiánya dacára folytatta, két ízben tárgyalást tartott és a vádlottat könnyű testi sértés vétsége miatt büntető ítéletet is hozott. * -K = Ugyanígy: 8720/1904 (BJT XLIX. 255. I.). V. ö. 10,646/1902 {ILIT XLV. 352. 1.). L. még Balogh—Illrs— Vargha : id. m. 1. 351. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents