Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

Büntetőjogi Döntvénytár. 63 56. A Btk. 386. §-dban említett károsítás a hitelező igényének veszélyeztetését is jelenti. Aki vagyonát a hitelező megkárosításának célzatával elidegeníti, bűncselekményt követ el és a bűncselekmény megállapítása szempontjából közömbös, hogy utóbb fedezetet nyújtott a hitelezőnek. (Kúria 1913 december 29. 8756. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panasznak Cs. J. vádlott javára használt — a Btk. 386. §-ának meghatározott csalással kapcsolatos — részét elutasítja. Indokok: A védő semmisségi panaszt jelentett be azon az alapon, hogy a vádlott cselekménye nem meríti ki a vádbeli bűncselekmény tényálladékát, mert a Btk. 386. §-ába ütköző csalás az 1908 : LVI1. tc. rendelkezése következtében meg nem állapítható. A panasz alaptalan. Téves ugyanis az az érvelés, hogy amennyiben az 1908 : LVJI. tc. rendelkezése következtében az átruházott üzlet mint kielégítési alap a hitelezőknek előbb keletkezett üzleti követeléseit az átruházás után is fedezi, a Btk. 386. §-a nem volna alkalmazható. Ez a következtetés azon a feltevésen nyugszik, hogy a Btk. 386. §-ában meghatározott csalás esetében a hitelezőnek a törvényben meghatározott károsítása csak akkor forogna fen, ha a hitelező követelése az adós cselekménye folytán egyszer s mindenkorra behajthatatlanná válik. A feltevés azonban nem alapul törvényen, mert a Btk. 386-ába ütköző csalás tényálladéka megvalósul akkor is, ha az elkövetett cselekmény következtében végrehajtás az adós ellen sikerrel nem vezethető, a kár fogalma pedig kiterjed a hitelező igényének veszélyeztetésére is. Minthogy pedig Gs. J. vádlott L. D. hitelező 269 K követelésének behajtását meghiúsította azáltal, hogy a követelésnek peresítése után, a bekövetkező végrehajtás előtt üzletét, mint a követelés kielégítési alapját elidegenítette s a cselekményt nyílván a hitelezőnek károsítása végett követte el: a cselekmény kimeríti a Btk. 386. §-ába ütköző csalás ismérveit, mert az, hogy