Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

64 Büntetőjogi Döntvénytár. a sértett utóbb egyességileg követelésére mégis fedezetet szerzett, a kár felmerülésének megállapításánál nem jöhet tekintetbe. * * = V. ö. 1743/1907 (a törvény a károsítás célzatát, nem pedig a kár bekövetkezését kívánja meg BDtár II. 3.); 1088/1913 (ugyanígy BJT LXV. 365. L); 2750/1912 (vagyoni haszon célzata sem szükséges BDtár VI. 110).— V. ö. még 1307/1911 {BDtár V. 83.). 57. I. Csalást követ el, aki adóssággal terhelt üzletét tehermentes gyanánt adja el. — 77. A fondorlat hallgatásban is állhat. (Kúria 1913 december 22. 8626. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja. Indokok: A kir. táblának ítélete ellen a védő semmisségi panaszt jelentett be a BP. 385. §-ának 1. a) pontja alapján azért, mert a vádlott tevékenysége nem bűncselekmény. A panasz alaptalan. A tényállás szerint ugyanis a vádlott azon megállapodás alapján vette át a sértettől az üzlete vételárául megállapított 600 K-t, hogy az üzletet tisztán, tehát azt terhelő adósság nélkül adja át. Ámde a vádlott a sértettnek kárt okozott, mert az üzletet G. Miksával szemben 100 K-t meghaladó adósság terhelte és a sértettet, mint az üzlet átvevőjét annak megfizetésére kötelezték is. De jogtalan vagyoni haszonra is tett szert a vádlott, mert a vételárat a fennálló tartozással egyenlő összegnek levonása nélkül kapta. Végül fondorlatot használt a vádlott, mert a sértettnek ama kijelentésére, hogy az üzletet tisztán veszi meg, hallgatott, holott ily körülmények között az üzleti életben kötelező jóhiszeműség szerint az ügyállást vele közölni tartozott volna ; utóbb pedig az ügyleti kijelentéseket a valósággal összhangzónak vélő sértettől a kifizetett vételárt átvévén, megerősítette a sértettet abban a hiedelmében, hogy az üzletet adósság nem terheli. Ezzel pedig a sértettet tévedésben tartotta. = V. ö. 2903/1906 (a passzivitást alis felülhaladó magatartás, mint fondorlat BDtár r. foly, VII. 97.).