Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

38 Büntetőjogi Döntvénytár. 23. A BP. 125. §-ában meghatározott esetben a törvény a terhelt védőjének a tanú kihallgatásához való megidézését nem parancsolja semmiség terhe alatt, s igy a védő megidézése és közreműködése nélkül eszközölt birói cselekmény, illetve a vallomás nem semmis. (Ouria 1912 november 13. 7681/912. sz. a. III. Bt.) A kir. Ouria: A semmiségi panaszt elutasítja. Indokok: Az esküdtbíróság Ítélete ellen kihirdetésekor a védő fentartotta, illetve az ítélet ellen is bejelentette, a főtárgyaláson a BP. 384. §-ának 6. pontja czimén használt semmiségi panaszát. A panasz azért jelentetett be, mert bár a védő a BP. 125. §-ának 2. bekezdése értelmében tanuként kihallgatott E., S , N. stb. kihallgatásához meg nem idéztetett, ennél a cselekménynél a védő nem, csak a vádlottak voltak jelen, a különben eskü alatt kihallgatott tanuknak vallomásáról felvett jegyzőkönyveknek az esküdtbirósági főtárgyaláson való felolvasása a védő ellenzése daczára mégis elrendeltetett. A panasz alaptalan, mert a BP. 125. §-ában meghatározott esetben a törvény a terhelt védőjének a tanú kihallgatásához való megidézését nem parancsolja semmiség terhe alatt s igy a birói cselekmény illetve a vallomás semmiségének esete nem forog fenn. Minthogy a tanuk vallomási jegyzőkönyvének felolvasása az esküdtbíróság közbenszóló határozatában foglalt okból el volt rendelhető, az alaki semmiségi panasz alaptalan. 24. /. Magánlaksértés és halált okozó testi sértés bűntetteinek anyagi halmazata állapíttatott meg, mikor vádlottak másnak lakásába az azzal rendelkező beleegyezése nélkül, jogtalanul és erőszakkal behatoltak és pedig ezt többen és baltákkal felszerelten, tehát fegyveresen hajtották végre, mely cselekmény czélja az volt, hogy a néhai sértettet kézrekeritsék, ami