Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytár 20 tozó ügyekben a büntetés felfüggesztése miatt az elitélt terhére lelebbezéssel élhet; a jelen esetben mégis ennek a jognak igénybevételét a kir. ügyésztől megtagadja azért, mert a BP. 1. § ában lefektetett vádelv következetes keresztülvitelére való tekintettel, az Ítélet elleni perorvoslal használatára csak az a fél mondható jogosaltnak, aki az Ítéletet megelőző eljárásban perben állott és a bünperben a vádat irányította ; s mert ehhez képest a kir. ügyész a perorvoslal jogát csak abban az esetkén veheti igénybe, ha a vádat képviselte. Minthogy pedig a kir. .ügyész a BP. 35. §-ában reáruházott azt a jogot, melynélfogva a közvád képviseletét a magánvád alapján megindított, illetőleg folytatolt bűnvádi eljárásban is bármikor átveheti, habár a vád képviseletét megtagadta, vagy a vádat az eljárás folyamán elejtette, a törvényszéki végzésnek a BP. 38. §-ára alapított indokolása szerint a járásbíróság előtti eljárásban csak a tárgyalás befejezéséig gyakorolhatja; s minthogy az ügyészségi megbízott a jelen esetben a vád képviseletét az említett időpontig nem vette át, őt a perorvoslat jogának igénybevétele nem illeti meg. Ámde ez az érvelés téves. Téves már a végzés kiindulási pontja is, amennyiben a kir. ügyész részére a BN. 10. § ában biztosított jogot a vádelvvcl hozza kapcsolatba. A BN. 1. §-a ugyanis a büntetés végrehajtásának felfüggesztését, mint uj intézményt illesztvén be jogrendszerünkbe, a törvényhozás gondoskodni kívánt arról, hogy az azzal nyújtott kedvezményben arra méltatlan ne részesittesék; hogy a büntetés felfüggesztése a törvényben feltételezett méltányossági okok fentorgása nélkül ne alkalmaztassék. A birói gyakorlatnak helyes irányban való fejlesztése indokából adta meg tehát a BN. 10. § a a kir. ügyésznek azt a jogot, hogy a bíróságnak a büntetés felfüggesztése tárgyában hozott, esetleg helytelen határozatát perorvoslattal megtámadhassa; de ez a jog a vádelvvel közvetlen kapcsolatba nem hozható. Téves továbbá a kir. törvényszék végzésének a BP. 38. §-ára való hivatkozása, mert ez a §. nem a vád képviseletének átvételéről, hanem a vád megváltoztatásáról és elejtéséről rendelkezik. A vád képviseletének átvételére vonatkozóan a BP. 35. §-a és a főmagánvád tárgyát képező vétségek és kihágások tekintetében a BP. 41. §-ának ötödik bekezdése rendelkezik, mégpedig akként, hogy a kir. ügyész a vád képviseletét az eljárás egész folyama alatt, bármikor átveheti. Minthogy tehát a BN. 10. §-a a kir. ügyésznek feltétlenül