Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

22 Büntetőjogi Döntvénytár. mialt emelt vád alól a BP. 326. §-ának 4. pontja alapján a magáninditvány hiánya indokából azért mentelte fel, mert a nevezett sértettet, mint a beszámithatóságot kizáró elmebajban szenvedő egyént, habár gondnokság alá helyezve nincs, a vád emelésére és a magáninditvány előterjesztésére nem tekintette jogosultnak. Jelen határozat a felekre nézve nem bir hatálylyal. Indokok: G. L.-né, szül. B. B. d—i Iakosnő az ottani kir. járásbíróságnál ügyvédi ellenjegyzéssel beadott feljelentésében azt panaszolta, hogy K. B.-né, szül. R. E. 1911. évi július havában kövekel és tégladarabokat hajigált íeléje; ugyanazon évi augusztus hó elején pedig őt meggyalázó kifejezésekkel illette és őt leütéssel fenyegette és ezek alapján ellene a Btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétsége, valamint a kihágási Bik. 41. §-a alá eső közcsend elleni kihágás miatt emelt vádat. Az ügyészségi megbízott a vád képviseletét csak a közcsend elleni kihágás miatt vállalta el. Vádlott a vád alaposságát tagadta. A d—i kir. járásbíróság 1911. évi szeptember hó 18-án 1911/B. 212/3. szám alatt hozott Ítéletével a kihallgatott tai,uk vallomásai alapján megállapította, hogy vádlott G. L nét D—n 1911. évi augusztus havában «alávaló szemét, büdös dög» meggyalázó kifejezésekkel illette ; ehhez képest vádlottak a G. L -né irányában elkövetett, a Btk. 261. § ában meghatározott becsületsértés vétségében bűnösnek nyilvánította, és ezért behajthatatlanság esetén egy napi fogházra átváltoztatandó 4 K pénzbüntetésre Ítélte el; ellenben a közcsend elleni kihágás miatt folyamatba tett eljárást, minthogy az ügyészségi megbízott a vádat elejtette és a sértett annak képviseletét nem vette át, a BP. 323. §-a értelmében megszüntette. Ezt az ítéletet vádlott elitéltetése miatt felebbezvén, a felebbezés írásbeli indokaiban felhozta, hogy G. L.-né sértett a beszámithatóságot kizáró elmebajban szenved és ennélfogva magánvád képviseletére nem tekinthető alkalmasnak. A kalocsai kir. törvényszék, mint felebbviteli bíróság, a bizonyítás kiegészítése után 1912. évi április hó 27-én megtartott felebbviteli tárgyalás alapján 1951. sz. alatt hozott jogerős Ítéletével az elsőbiróság Ítéletét a BP. 385 § ának 1. c) pontjában megjelölt anyagi semmiségi okból megsemmisítette és vádlottat, hivatkozással a BP. 326. §-ának 4. pontjára, a vád alól felmentette azért, mert habár megállapiltatott, hogy G. L.-né sértett sem gondnokság alá helyezve, sem ellene gondnokság alá helyezési eljárás folyamatban nincs ; mégis tekintve, hogy a nevezett sértett a kir. törvényszék részéről a felebbviteli tárgyaláson be-