Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytár. 23 szerzett iratok adataiból merilelt meggyőződés szerint a beszámithatóságot kizáró elmebajban szenved ; valamint tekintve, hogy a BP. 47. ^ában foglalt rendelkezésekből az a következtelés vonható le, hogy az elmebetegek akkor sem gyakorolhatják a magánvád jogát, ha nincsenek is gondnokság alá helyezve, s ebből kifolyóan a BP. 41. és 42. §-ai eseteiben a sértett helyett csak annak törvényes képviselője jogosult, a vád képviseletére a jelen esetben pedig nem a sértett törvényes képviselője képviselte a vádat: a vád törvényes emelhetéséhez szükséges magáninditvány hiányzik, s ehhez képest a bűnvádi eljárás megindilását kizáró ok forog fenn. Ezzel a kijelentéssel és az arra alapított rendelkezéssel a kir. törvényszék a törvényt megsértette. A Bik. 113. §-a ugyanis meghaiározza, hogy azon bűncselekmények esetében, melyek miatt a bűnvádi eljárásnak csak a magánfél indítványára van helye, a bűnvádi eljárás megindításának indítványozására maga a sértett fél jogosult, ha életkorának 16. évét már betöltötte és hogy eltekintve a vagyon elleni büntettek és vétségektől, az emiitett életkort már betöltött sértett helyett az indítványozás joga csak abban az esetben illeti annak törvényes képviselőjét, ha a sértett gondnokság alatt áll Az anyagi jognak ezen megállapításával teljes összhangban vannak a bűnvádi perrendtartásnak, a magánvádnak a bünperben való képviseletére vonatkozó általános rendelkezései, amennyiben a BP 47. § a szerint a 41. és 42. §-ok eseteiben a sértett helyett a magánvádat kizárólag annak törvényes képviselője csak akkor képviseli, ha a sértett 16. életévét még be nem töltötte, vagy ha az 1877 : XX. tcz. 28. §-ának a), b), d) vagy e) pontja alapján gondnokság alatt van. Ezekből kitűnik, hogy G. L.-né, szül. B. B., kinek sértett minősége el nem vitatható, minthogy reá vonatkozóan az életkorra, valamint a gondnokság alá helyezésre való tekintettel megállapított, fémjelzett törvényes korlátozások nem állottak fenn és ebből kifolyóan neki törvényes képviselője nem is volt, az irányában elkövetett, a Btk. 261. §-ába ütköző, csak a sértett fel indítványára üldözhető becsületsértés megtorlása iránt a BP. 41. §-a értelmében a kir. ügyészségnek a vád képviseletére való előleges felhívása nélkül is, saját személyében felléphetett és az említett vétség miatt vádat emelhetett. Nyilvánvaló tehát, hogy G. L.-né, szül. B. B. sértett féltől a vádemelés joga a kir. törvényszék ítéletében felhozott indokból csak a törvény megsértésével volt megtagadható, még pedig annál inkább, mert az emiitett ítéletben kifejezésre jutott nézet érvényre jutása az elmebajban szenvedő, de gondnokság alá nem