Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytar. 259 A vádlottnak ez a cselekménye tehát a Btk. 462. §-ában meghatározott hivatali sikkasztás bűntettének tényálladékát kimeríti. Ezek megállapítása után eldöntendő jogkérdés az, vájjon a vádlott cselekménye csupán a Btk. 462. §-ába ütköző és ezen törvényszakasz szerint büntetendő egyszerű hivatali sikkasztás, avagy ezzel kapcsolatban az egyes tételeknek a pénztári és pénzbeszállitási naplókba való hamis bevezetésével összefoglalt, a Btk. 463. §-ában meghatározott és ezen törvényszakasz szerint büntetendő hivatali sikkasztás bűntettének miuősitendő-e ? Ezt a jogkérdést a kir. Curia akként döntötte el, hogy az utóbbi minősítést állapította meg. Ugyanis a pénztári és pénzbeszállítási naplók nem csupán a vádlott tájékozására szolgáló jegyzékeknek tekintendők, hanem azok hivatalos pénztárkezelési okiratok. A pénztári naplóba a vádlott azokat a hamis tételeket vezette be, hosy 1906 július 20-án 538 K-t, 1906 július 21-én 82 K 34 fillért és 1906 július 23-án 3370 K t jutalék czimén kifizetett, a pénzbeszállitási naplóba pedig azokat a hamis tételekel jegyezte be, hogy 1906 július 23-án 6240 K-t és 1906 július 27-én 2050 K-t a magyar királyi államvasutak k—i üzletvezetőségének gyüjtőpénztárába beszállított. Ezek a bevezetett tételek hamisak azért, mert a vádlott a részletezett pénzösszegeket ki nem fizette, illetve a gyüjtőpénztárba be nem szállította, hanem külföldre szökésekor magával vitte és saját javára felhasználta. A védelemnek az az érvelése, hogy a jutalék czimen kifizetetteknek feltüntetett összegekre nézve a vádlott utalványokat kapott, hogy a bevezetéseket ezen utalványok alapján eszközölte s hogy ezen, valamint a gyüjtőpénztárba beszállitottakként bejegyzett pénzösszegek a bevezetés idején tényleg meg voltak, nem fogadható el helytállónak, mert az utalvány csak utasítás a fizetésre és ennélfogva a tételek hamisságának vizsgálatánál teljesen közömbös az, vájjon a vádlott a bevezetések idején az utalványoknak birtokában volt-e, hanem mértékadó az, vájjon a kiadásba helyezett összegek valóban kifizetteltek-e vagy nem, már pedig tény, hogy azok ki nem fizettettek ; de ellentmond a védelem érvelésének a magyar királyi államvasutak igazgatósága által jóváhagyott 30. sz. utasításnak a pénztarkezelésre vonatkozó 115. §-a is, mely szerint a nap folyamán eszközölt mindennemű pénzkiadás a pénzkiadás alkalmával nyomban iktatandó be a pénztári naplóba, amiből következik, hogy a kiadási tételek a kifizetéssel egyidejűleg és csak akkor vezetendők be a pénztári naplóba, ha az utalványozott összegek kifizettettek ; végre mert az a vitatolt körülmény, hogy a bejegyzés tárgyát képező pénzösszegek a tételek bejegyzésekor a "vádlott kezelése alatt álló 17*