Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytár. 257 14i). /. A vádlott előzetes letartóztatásának és vizsgálati fogságának tartamából a kiszabott szabadságvesztésbüntetésbe mi sem számiitatott be, mert a vádlott a vádbeli cselekmény elkövetése után megszökött s igy előzetes letartóztatásának és vizsgálati fogságának elrendelését önmaga okozta. — //. A Btk. 463. §-a szerint minősülő és büntetendő hivatali sikkasztás büntette vádlottnak az a tette, hogy mint a Máv. egyik állomásánál alkalmazott árufeladási és fizetési pénztáros, tehát mint közhivatalnok, a hivatalánál fogva kezelésére bizott pénzösszeget jogtalanul eltulajdonította és ebből a pénzből a felfedezés megnehezítése czéljából a bevételek és kiadások ellenőrzésére szolgáló pénztári naplóba bizonyos összegeket kifizetettként, továbbá a pénzbeszállitási naplóba más összegeket az üzletvezetőségnek gyüjtöpénztárába beszállítottként bejegyzett, holott ezeket a pénzösszegeket ki nem fizette, illetőleg be nem szállította s ekként az emiitett naplókba hamis tételeket vezetett be. — ///. Bár a Btk. 463. §-a szerint minősülő bűntettre a büntetés a Btk. 92. §-ának alkalmazásával három évi fegyházban szabatott ki, mindazonáltal az elévülési idő a törvényben meghatározott büntetési tétel (öt évtől tiz évig terjedhető fegyházbüntetés), nem pedig az Ítéletben kiszabott büntetés tartama szerint számítandó. (Curia 1913 május 20. 3787/1913. sz. a. III. Bt.) A kir. Curia: A semmiségi panasznak hely adatván, a kir. tábla Ítélete a BP. 385. §-ának 1. b) pontjában meghatározott semmiségi okból megsemmisíttetik s a vádlott bűnösnek mondatik ki a Btk. 462. § ába ütköző s a Btk. 463. §-a szerint minősülő és büntetendő hivatali sikkasztás bűntettében, melyet azzal Büntetőjogi Döntvénytár. VII. 17