Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

248 Büntetőjogi Döntvénytár. 1. A 384. §. 7. pontja alapján, mert a védő a főtárgyalás nyilvánosságának korlátozását látta abban, hogy a főtárgyalás elnöke az ajtócsapkodás megakadályozása végett, a megelőző napon történt csendzavarásra hivatkozva, arra az időre, mig a tárgyalás folyik, az aközben érkezők bebocsátását megtiltotta, az esküdtbíróság pedig a tárgyalás nyilvánosságának fentartása mellett az elnöknek ezt az intézkedését, mint annak saját hatáskörébe tartozót, nem érintette. Minthogy azonban, mint az a BP. 293. és következő szakaszaiból eléggé kitűnik, a főtárgyalás nyilvánossága nem a hallgatóság korlátlan beözönlésének a helyiség méreteire és a tárgyalás zavartalan menetére való tekintet nélkül kötelező megengedését, sőt inkább az elnöknek a rend megóvása és a tárgyalás méltóságának fentartása végett a BP. 296. §-a értelmében éber őrködését és rendelkezését kívánja meg, mert enélkül a nyilvánosság csak megzavartatnék, ezért az elnöknek mindezek érdekében telt intézkedése a nyilvánosság elvét nem sértette, s az esküdtbíróság helyesen járt el, midőn az elnök hatáskörébe nem avatkozott; a panasznak ez a része tehát alaptalan. 2. A BP. 384. §-ának 5. és 11. pontja alapján, mert a védőnek a kellő magáninditvány hiányára alapított előterjesztését az esküdtbíróság elvetette és ennek folytán a BP. 352. §-át nem alkalmazta. De a védőnek ebbeli indítványát az esküdtbíróság helyesen utasította el a közbenszóló végzésében felhozott megfelelő indokai alapján, és még azért is, mert a meghatalmazásnak esetleges alaki hiányai az eljárás későbbi szakában is pótolhatók (BP. 90. §.), s ez a már beadott magáninditvány hatályát nem érinti, a főmagánvádló pedig a beadvány tartalmát maga is elfogadván, a meghatalmazás valóságához kétség nem fér; s így ez a panasz is alaptalan. 3. A BP. 384. §-ának 9. pontja alapján, mert a valódiság bizonyításának hely adatván, mégis egyes, a védő által felhívott tanuknak kihallgatása és az előzőleg a nagyszalontai kir. járásbíróságnál már kihallgatott és meghiteltetett tanukuak a főlárgyalásra idézése — amit a íőmagánvádló képviselője is kért — el nem rendeltetett s ehelyett a biróság ezek vallomásának felolvasását rendelte el. De a választójog kérdésében felhívott tanuk kihallgatását, mint teljesen fölöslegest, a kir. törvényszék megfelelő indokai alapján helyesen mellőzte. Amennyiben pedig a nagyszalontai kir. járásbirósághoz idézett tanuk kihallgatása és megesketése a BP. 287. §-a értelmében a főtárgyalás elnöke által rendeltetett el, annak az eldöntésénél, hogy megidézésük végett a főtárgya-