Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

224 Büntetőjogi Döntvénytár. a fenforgó enyhítő körülmények figyelembevételével enjhittessék, evégből pedig a törvény értelmében semmiségi panasz nem használható, ennélfogva a semmiségi panasz részeit, mint elkésettet és illetve, mint a törvény által kizártat, a BP. 434. § ának harmadik bekezdése értelmében vissza kellett utasítani. G. A. vádlottnak a BP. 385. §-ának 3. pontjára alapitottnak tekintett és védőjének e szakaszra és pontra fektetett semmiségi panasza alaptalan. Ugyanis a javára megállapított s ehelyütt is elfogadott enyhítő körülmények nem oly nagy számúak és nem annyira nyomatékosak, hogy a cselekményre meghatározott büntetésnek legkisebb mértéke is aránytalanul súlyos lenne, amiért is a Btk. 92. §-át a kir. Curia sem tartotta alkalmazhatónak. De alaptalan M. P. vádlottnak a BP. 385. §-ának 1. a) pontjára alapított gyanánt elfogadott semmiségi panasza is. Ugyanis egyrészt a megvesztegetés bűntettének tényálladéki elemét nem képezi az ajándék vagy jutalom nagyobb értéke s igy eltekintve attól, hogy a hosszabb ideig élvezett ingyeues kávéházi ellátás értéke nagyobb összegre rúgott, ez alapon M. P. vádlott büntetlensége meg nem állapitható, másrészt pedig G. A. és M. P. vádlottnak egyetértése a konkludens tényekből következik, melyek szerint M. P. vádlott kávéházi ételek és italok ingyenes élvezetét, sőt a valónak elfogadott tények szerint egy izben készpénz jutalmat elfogadott és ennek ellenében a kávéházban előfordult törvénybe ütköző kihágásokat, nevezetesen a tiltott szerencsejátékot elnézte és hivatalos kötelességének megszegésével a rendőrkapitánynak fel nem jelentette. A semmiségi panaszoknak vissza nem utasított része ennélfogva, mint alaptalan, a BP. 437. §-ának negyedik bekezdése értelmében el volt utasítandó. A bűncselekmény aljas indokból követtetvén el, a büntetés felfüggesztését a Btk. 2. §-ának 3. pontja kizárja. = Ad I. V. ö. Curia 7455/1911. (BDlár VI. 28.)