Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjoyi Döntvénytár. •m 132. Kártalanítási igény megállapítása, mikor az, aki jogerős ítélet alapján pénzbüntetést fizetett be, utóbb ujrafelvétel folytán jogerős Ítélettel a BP. .V26. §-ának 1. pontja alapján felmentetelt. (Curia 1913 február 11. 7536/912. sz. a. I. Bt.) A kir. Curia: A kártalanítás iránti igénynek hely adatik és az összes iratok további intézkedés végett az igazságügyminiszter úrhoz áttétetnek. Egyúttal pedig a jelen határozatnak a hivatalos lapban leendő közzététele elrendeltetik. indokok: D. I. M. ny—i íöldmives az ellene uzsora vétsége miatt folytatott bűnvádi ügyben hozott Ítéletekben elfogadott ténymegállapítás szerint 1896. évi május 26-án létrejött engedmény utján megszerezte az ifj. E. A. r—i lakost néhai K. M. irányában illetett követelésnek az engedmény létrejötte idejében még 50 K erejéig fennállott részét; ezen követelés kamata fejében a néhai K. M. tulajdonát képezett, a rihóczi 2755. számú telekjegyzőkönyvben 987. hrsz. alatt jegyzett ingatlannak évi 10 K tiszta jövedelmét élvezte az 1906. év végéig; s il)ként oly mérvű vagyoni előnyöket biztosított magának, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között szembeötlő aránytalanság mutatkozott; utóbb pedig emiitett követelését néhai K. M. örökösei, K. M. M. és K. V. M. ellen bíróilag érvényesítvén, az ingatlant elárvereztette és ezáltal a nevezettek teljes vagyoni romlását idézte elő. Ezen tényállás alapján D. I. M. a máramarosszigeti kir. törvényszéknek 1909. évi márczius 15-én 3316. szám alatt, illetőleg a debreczeni kir. táblának 1909 június 18-án 1851. sz. a. hozott ítéletével az 1883: XXV. tcz. 1. §-ába ütköző uzsora vétsége miatt ezen paragrafus alapján a Btk. 92. §-ának alkalmazásával behajthatatlanság esetén 10 koronánként egy napi fogházra átváltoztatandó 20 K pénzbüntetésre, mint fő- és 10 K pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre Ítéltetett el és a bűnügyi költségek fizetésére köteleztetett. A másodfokú bíróság Ítélete ellen a vádlott részéről közbevetett semmiségi panaszt a kir. Curia 1910 január 12-én 197. szám alatt hozott végzésével elutasította. A vádlott kérelmére újra felvett eljárásban nyújtott uj bizonyítékokkal megállapítást nyert a vádlott állal már az alapperben vitatott az a körülmény, hogy vádlott az 50 K követelésének évi Büntetőjogi Döntvénytár. VIL