Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

185 Büntetőjogi Döntvénytár. ezt az ulat a megtévesztésre s a jogtalan vagyoni szerzésre alkalmasnak találták. A szerelem nélküli házasságra lépés egymagában nem meriti ki a fondorlattal való tévedésbeejtés fogalmát. Ha azonban a íenforgó körülményekből nyilvánvaló, hogy a tévedésbeejtők s köztük a leendő férj, a házasságkötést már előzetesen csak a megtévesztés módjának tekintik s mint ilyent pusztán a jogtalan vagyonszerzésre irányuló különös czélzatuk megvalósítására használják fel, ez a mód és eljárás már a fondorlattal való tévedésbeejtés fogalmának megfelel. Mert az olyan eljárás és viselkedés, házassági szédelgés, mely arra irányul, hogy a házasságra lépni óhajtó másik féllel a házassági viszony és együttélés alapítására vonatkozó komoly szándékot a valóság ellenére elhitesse s arra alkalmas a fondorlattól való tévedésbeejtésnek és tévedésben tartásnak fogalmát kimeríti. Vádlottak az irányadó tényállás szerint az eljárásnak és viselkedésnek ezt a módját sikeresen kifejtették ; azt pedig, hogy T. György vádlottnak a sértetteli házassága nem komoly szándékkal köttetett, és hogy az nem a házassági közös életviszony megalapítása, hanem sértett sikeresebb megtévesztése és tévedésben tartása czéljából jött léire, a megállapított ténjek igazolják s illetőleg azokból okszerűen következik. S minthogy az ilyen fondorlatos tévedésbeejlés utján szerzett pénz jogtalanul szerzettnek tekintendő, és igy az itt előadottaknál, valamint általa az elsőfokú bíróság Ítéletéből elfogadott indokoknál fogva helyes a kir. táblának az a jogi döntése, hogy vádlottak együttes elhatározásul és közreműködéssel sértettet abból a czélból, hogy maguknak jogtalan vagyoni hasznot szerezzenek, fondorlattal tévedése ejtették, tévedésben tartották s ezáltal azt a maga vagyoni szempontjából káros, a vádlottak érdekére nézve pedig hasznos intézkedésre reábízva megkárosították — kétségtelen, hogy nincs megállható alapja annak a panasznak sem, mely amiatt használtatott, hogy a bűncselekmény megállapítása kérdésében a Btk. rendelkezése megsértetett. De helyesen mellőzték az alsóbbfoku bíróságok a Bik 92. §-ának alkalmazását is, mivel vádlottak javára nem forognak fenn olyan nagyszámú vagy nyomatékos enyhítő körülmények, amelyek a Bik. ezen szakaszának alkalmazását indokolnák. Ezeknélfogva a minden irányban alaptalan panaszok a BP. 437. £-a értelmében elutasitandók voltak.