Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

180 Büntetőjogi Döntvénytár. volna meg. Az az érvelés, amire a védelem súlyt helyez, hogy a vádlott hitelt adva más személy elbeszélésének, a tényt a maga részéről valónak tarthatta, nem egyértelmű a tényállítás valódiságának bebizonyításával. Az alaptalannak talált semmiségi panaszok ezekhez képest elutasitandók voltak. = V. ő. Curia 3339/1803. Elvi hat. B.H.T. 359. 103. Hatóság előtti rágalmazás vétségének vádja esetén a jóhiszeműség csak annak szolgálhat mentségére, aki nem könnyelműen, hanem azért emelt vádat, mert a körülmények összetalálkozása folytán vádját azon körűitekintés mellett is valónak tarthatta, amellyel mindenki tartozik a mások jó hírnevének, mielőtt azt büntethető cselekmény vádjával megtámadja. (Curia 1913 április 8. 2640/1913. sz. a. I. Bt.) A kir. Curia: A semmiségi panasz... elutasittatik. Indokok: A kir. tábla Ítélete ellen K. Gy., R. I., K. K. I. és L. J. vádlottak védője a BP. 385. §-ának 1. a) és c) pontja t.lapján... azért jelentett be semmiségi panaszt, mert vádlottak jóhiszeműen cselekedtek. ... A panasz alaptalan. A Bik. 260. § a esetében a jóhiszeműség csak annak szolgálhat mentségére, aki más ellen hatóság előtt nem könnyelműen, meggondolatlanul, hanem azért emelt vádat, mert a körülmények összetalálkozása folytán vádját azon körültekintés mellett is valónak tarthatta, amely körültekintéssel mindenki tartozik a mások jó hírnevének, mielőtt azt büntethető cselekmény vádjával megtámadja; vádlottak pedig, bár kevesebb fáradsággal, mint amenynyivel a feljelentés megtétele járt, a közgyűlési jegyzőkönyv megtekintéséből meggyőződhettek volna a dolog mibenállásáról, ezt nem tették, hanem minden körültekintést mellőzve, könnyelműen vádaskodtak stb. * ¥ = V. ö. Curia 7330/1910. (BDlár V., 10.).