Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytár. 153 helyi szokást követ, azt megbírálja, hogy az olyan-e, amelynek követése reá nézve árnyékot nem vethet. A bírónak az az eljárása pedig, hogy a játszóktól pénzadományokat fogad el vagy kér s a kasszába belenyúl, hogy ilyen előnyhöz jusson, kifogástalan eljárásnak nem minősíthető még akkor sem — ami természetes következménye a szokásnak — ha azon meg nem botránkoznak. További tényként fogadta el a kir. tábla, hogy S. A. dr. P. J. közjegyzővel szemben afeletti neheztelésének adott kifejezést, hogy özv. V. Gy.-né végrendeletében róla meg nem emlékezett és hogy sértett a fiókvégrendeletben hagyományozott 500 korona kifizetése végeit a végrendelet kihirdetése után a végrendeleti végrehajtóhoz fordult és hogy a hagyományt oly időben vette fel, mikor még a többi hagyományosok hagyományaikat meg nem kapták; továbbá, hogy dr. P. J. közjegyző részéről sértett alkalmi ajándékokban részesült, hogy ez a községben köztudomású volt, de azon senki meg nem botránkozott, hogy továbbá S. A. is adott ajándékot P. J.-nek. Már maga az a tény, hogy a sértett neheztelésének ad kifejezést azzal a közjegyzővel szemben, aki a végrendeletet készítette, hogy a végrendelkező neki semmit sem hagyott, hogy a szemrehányás után a közjegyző által készített fiókvégrendeletben részére hagyományozott 500 K-t a végrendelet kihirdetése után nyomban követeli, s azt fel is veszi, mikor még az előtte levő hagyományosok ki sem fizettettek, elegendő ok arra, hogy a sértett eljárása erkölcsi szempontból kifogás alá essék, mert az magán viseli azt a látszatot, hogy a hivatali összeköttetésben levő közjegyzőre gyakorolt befolyása utján jutott ehhez a vagyoni előnyhöz. Ha pedig azok az ajándékok, amelyeket a sértett a kir. közjegyzőtől rendszeresen elfogadott, oly mérvűek voltak, hogy arról már a községben is sokan tudtak, akkor ez az ajándékozás semmiesetre sem volt oly jelentéktelen és olyan természetű, amelyet egy kir. járásbiró a vele már állásánál fogva hivatalos uton is összeköttetésben levő kir. közjegyzőtől elfogadhatott volna. Az pedig, amit a tábla itt is kiemel, hogy ezen senki sem botránkozott meg, teljesen közömbös, mert ami még nem megbotránkoztató, az bizonyos vonatkozásokban kifogás és megrovás tárgya lehet. Tényként fogadta el a kir. tábla azt is, hogy A. M.-nak P. J. elleni perében a sértett kir. járásbiró, amely per előtte folyamatban volt, a peres felek képviselőit arra bírta rá, hogy a pert, a felügyeleti vizsgálat tartama alatt, szüneteltessék. Ebből helyesen következtetett a kir. tábla arra, hogy a sértettnek ez az eljárása mindenesetre olyan, amely legalább is felügyeleti uton megtorolható szabálytalanságot képez.