Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytár. 14ti 517. §.) lényeges ismérve az, hogy a különböző Ítéletekkel kiszabolt büntetése a vádlottnak egy büntetési nemben s egységes büntetési tartamban ugyan, de a különböző Ítéletekben megállapított büntetési tartamuknál mérsékeltebb, azaz rövidebb időtartamban állapíttassák meg, mindazáltal az össz-, illetve egységes büntetést ugy kell meghatározni, hogy a büntetés oly módon és mérvben ne enyhiltessék, hogy az egyik ítélettel kiszabott szabadságvesztés egészen elengedettnek tűnjék fel. Ennek figyelembe vételével az összbüntetés akkor van a törvényben vont határok közt kiszabva, ha abban az összesített szabadságvesztés-büntetések mindegyike kifejezésre jut. Ezt a szabályt szem előtt tartva, az elsőbiróság a BP. 385. §-ának 2. pontja alá eső semmiségi okot követte el akkor, amikor vádlottat, aki különböző ítéletekkel egy napi fogházra, majd nyolcz havi börtönre Ítéltetett el, összbüntetésül nyolcz havi börtönre ítélte el, mert ebben a rendelkezésben nem összbüntetés, hanem az egyik büntetés elengedése foglaltatik, amihez a bíróságnak törvényes jogköre nincs. Igaz, hogy az egynapi fogház, amelyre vádlott az egyik ítélettel elítéltetett, egynapi börtönre át nem változtatható, mert ez, tekintve a súlyosabb büntetési nemet, a vádlott szabadságvesztés-büntetésének meg nem engedett súlyosbítása volna, de a Kbtk. szabályait a joghasonlatosság alapján alkalmazva, vádlott börtönbüntetése ebben a kivételes esetben egy napnál rövidebb tartamban volt kiszabandó, ami által el van érve tz, hogy az egyik szabadságvesztés-büntetés egészen el nem engedtetik ugyan, de az a súlyosabb büntetési nemet tekintve, megfelelően enyhiltetik. Mindezen indokok alapján a kir. Curia vádlott szabadságvesztés összbüntetését nyolcz havi és 12 órai börtönbüntetésben állapította meg. 83. Külföldieknek az országból való kiutasítása és a visszatéréstől való eltiltása a Btk. 64. §-a szerint csak bűntett miatt történt elitéltetésük esetében foghat helyet. (Curia Jogegységi Tanácsa: 1913 márczius 7. 1783/913. sz. a.) A kir. Curia: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy külföldieknek az országból való kiutasiBöntetőjogi Döntvénytár. VII. 10