Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Tartalommutaló. xv Lap emelésénél ? Az erre vonatkozó birói megállapítás a Curia által felülvizsgálható . . „ — — — — 7 4 103. Hatóság előtti rágalmazás vétségének vádja esetén a jóhiszeműség csak annak szolgálhat mentségére, aki nem könnyelmiien, hanem azért emeli vadat, meri a körülmények összetalálkozása folytán vádját azon körültekintés mellett is valónak tarthatta, amclyl)el mindenki tartozik a mások jó hírnevének, mielőtt azt büntethető cselekmény vádjával megtámadja .... _ .... __ ._ . . ~~ — «~ — 180 122.1. Az, hogy a vádlott a feljelentést a közokirathamisitással terhelhető rendőri tisztviselők megnevezése nélkül, ismeretlen tettes ellen tette, vádlottnak a Btk. 260. ^-a alapján való felelősségét nem zárja ki, ha a megvádoltak kiléte, azoknak névszerinti megnevezése nélkül is, megjelöltnek tekintendő. — II. A Btk. 260. §-a alá eső vétség tényálladékának megállapítását nem zárja ki a vádlott jóhiszeműsége 211 18;'. A Btk. 258. §-ában meghatározott és a 260. §-ában meghatározott hatóság előtti rágalmazás között a valóság vagy a valótlanság szempontjából az a lényeges különbség, hogy mig a közönséges rágalmazásnak a valótlanság nem alkotóeleme s a valóságnak a vádlott részéről történt bizonyítása, amennyiben ennek helye van, a Btk. 263. §-ának második bekezdése szerint csak büntethetőséget kizáró ok, addig a hatóság előtti rágalmazásnak alkotó eleme az, hogy a vád, vagyis a feljelentésben foglalt ténybeli állítás valótlannak bizonyuljon. Hatóság előtt büntethető cselekmény miatt tett feljelentésből kifolyólag rágalmazás czimén emelt vád esetében tehát a bíróságok a vádlott indítványától függetlenül s a Btk. 263. és 264. §-aiban foglalt rendelkezésekre való tekintet nélkül kötelesek vizsgálni, hogy a valótlanság, mint a bűncselekmény egyik alkotóeleme fennforog-e ; s hatóság előtt büntethető cselekmény miatt tett feljelentésből kifolyólag nem állapítható meg a bűnösség a Btk.-nek sem 258. í-a, sem más rendelkezése alapján azon a czimen, hogy a valódiság bizonyítása nem sikerült, vagy hogy a feljelentés alapján megindított eljárás bizonyítékok hiánya, vagy elégtelensége miatt megszüntettetett „ .... 308 261. §. 92. Ez a nyilatkozat: «a főszolgabíró olyan egyén, akinek sejtelme sincs arról, hogy a törvény mit enged meg neki», nem tényállítás, hanem csupán becsmérlő bírálat .... „_ .... „ ... __ .._ .... 160 185.1. Becsületsértés vétsége czimén elitéltetett a vádlott, aki a főmagánvádlóról hírlapban azt irta, hogy valaki csalónak és sikkasztónak nevezte a főmagánvádlót s ez illetékes helyen megtorlásról nem gondoskodott 314 192. Egymagában az a tény, hogy valamely üzlettulajdonos üzleti alkalmazottként már büntetett előéletű egyént foglalkoztat, valódisága esetén sem teheti ki közmegvetésnek az üzlettulajdonost, még abban az esetben sem, ha tudomása van arról, hogy alkalmazottja már büntetve volt, mert a büntetés czélja nem pusztán a megtorlás, hanem a megjavítás is lévén, a büntetést elszenvedett egyének a megjavulás reményében tisztességes munkára nemcsak hogy alkalmazhatók, hanem a társadalomnak kötelessége is, hogy az ilyen egyéneknek foglalkozást és megélhetést biztosítson s azáltal őket az ismételt bűnbeeséstől visszatartsa. Aki tehát ilyen egyént felfogad és alkalmaz, közmegvetés tárgya nem lehet. Minthogy azonban a vádlott ennek a körülménynek czélzatos kiszínezésével általában ugy tüntette fel a főmagánvádlók vállalatát, mint amelyhez a közönségnek bizalma nem lehet, sőt azoknak érdekeit is veszélyeztetheti s aminek az eredménye az, hogy a rendőrség az üzletet