Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytár. 117 miatt felebbezett elsőfokú Ítélet meghozása után meghalt, hivatkozással a BP. 423. §-ára megszüntetvén, B. Dánielné szül. F. Ilona és F. Mariska főmagánvádlókat a felebbviteli eljárásban felmerült 10 K költségnek a vádlott örökösei részére leendő megűzetésére, a BP. 482. §-a alapján kötelezte. Egyúttal pedig a kir. törvényszék által 1912. évi június hó 13 án 3295. sz. a. hozott végzésnek most jelzett rendelkezése hatályon kivül helyeztetik és a nevezett főmagánvádlók a 10 K fizetésének kötelezettsége alól felmentetnek. Indokok: A B. Dánielné szül. F. Ilona és F. Mariska szamosujvári lakosnők feljelentésére K. Albert ugyanottani lakos ellen becsületsértés vétsége miatt folyamatba tett bűnvádi ügyben elsőfokulag eljárt szamosujvári kir. járásbíróság 1912. évi április hó 19-én 1911. B. 178/3. sz. a. hozott Ítéletével megállapította, hogy K. Albert vádlott a nevezett magánvádlókat 1912. évi márczius hó 1-én Szamosujvárt az utczán meggyalázó kifejezésekkel illette. Ezen tényállás alapján vádlottat a Blk. 261. §-ában meghatározott kétrendbeli becsületsértés vétségében bűnösnek nyilvánította és ezért behajthatatlanság esetén két-két napi fogházra átváltoztatandó 25—25 K pénzbüntetésre ítélte el; egyúttal pedig ugyanőt a BP. 480. §-a alapján 24 K ügyvédi képviseleti költségnek a főmagánvádlók részére és az esetleg felmerülendő bűnügyi költségnek a m. kir. államkincstár javára leendő megfizetésére kötelezte. Ezt az ítéletet vádlott bűnösségének megállapítása miatt felebbezvén, a dési kir. törvényszék, mint másodfokú bíróság 1912. évi június hó 13-án felebbviteli tárgyalást tartott, melyen az özv. K. Albertné által meghatalmazott ügyvéd helyetteseként megjelent dr. L. Lajos ügyvéd bemutatván a halotti anyakönyvi kivonatot, melynek tanúsága szerint K. Albert vádlott 1912. évi június hó 6-án meghalt, az eljárás megszüntetését és főmagánvádlóknak a 20 K-ban felszámított költségben való marasztalá sát kérte. A kir. törvényszék 1912. évi június" hó 13-án 3295. sz. n. hozott, nyomban jogerőssé vált végzésével arra tekintettel, hogy vádlott a becsatolt halotti anyakönyvi kivonat szerint az elsőfokú bírósági ítélet hozatala után meghalt, ezt az ítéletet a BP. 423. §-a értelmében hatályon kivül helyezte és a további eljárást megszüntette; egyúttal pedig főmagánvádlókat egyetemlegesen kötelezte, hogy a felebbviteli eljárásban felmerült 10 K költ séget a vádlott örököseinek fizessék meg. Ezt az utóbbi rendelkezést a törvényszék azzal indokolja, hogy miután vádlott meghalt és ellene eljárás nem folytatható,