Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

118 Büntetőjogi Döntvénytár. ez ugy tekintendő, mintha az ellene indított bűnvádi eljárás sikerre nem vezetett, illetve vádlóit felmentetett volna, s ennek folytán, minthogy az eljárás vádlott ellen egyedül magánvád alapján folyt, tekintettel a BP. 482. §-ára a bűnügyi — és pedig jelen esetben, minthogy vádlott az elsőbirósági itélet hozatala után halt meg — a felebbviteli költségek megfizetésére főmagánvádlók kötelezendők voltak. A kir. törvényszék ezek szerint a főmagánvádlóknak a felebbviteli eljárás folyamán felmerült bűnügyi költség fizetésében történt marasztalását a BP. 482. §-ára fektette. Ámde ez a felfogás téves, mert a BP. 482. §-a a jelen esetben nem alkalmazható. A 482. §. szerint ugyanis a bűnügyi költségeket a magánvádló csak abban az esetben köteles megtéríteni, ha a bíróság a vádlottat nem mondja ki bűnösnek és az eljárás egyedül magánvád alapján folyt, vagy ha az eljárást a magáninditványnak visszavonása miatt szüntették meg. Ebben az ügyben ezeknek az eseteknek egyike sem forog fenn. Az eljárásnak az elsőbiróilag elitélt vádlottnak az elsőfokú itélet hozása után bekövetkezett elhalálozása folytán történt megszüntetése nem foglalván magában döntést az ügy érdemében, a vádlott nembüuösségének kimondásával nem azonosítható. Kitűnik ez a BP. 480. §-ának harmadik bekezdésében foglalt abból a rendelkezésből is, mely szerint abban az esetben, ha az elitélt az Ítéletnek jogerőre emelkedése előtt meghal, az előlegezett bűnügyi költségeket az államkincstár viseli. Nyilvánvaló tehát, hogy főmagánvádlók a jelen esetben a felebbviteli eljárás folyamán felmerült bűnügyi költség fizetésére csak a törvény megsértésével voltak kötelezhetők. Ezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani, egyúttal pedig a másodfokú végzésnek perorvoslattal megtámadott rendelkezését hatályon kívül helyezni és a BP. 442. §-ának utolsó bekezdése értelmében a törvénynek megfelelő határozatot hozni kellelt. 69. Az a körülmény, hogy valamely lárgy csak bizonyos előkészítés után válik az emberi élelemre használtatni szokott czikké, azt nem fosztja meg az élelmi czikk minőségétől; nyolcz korona értékű báránynak ellopása: a BN. 51. §-ában meghatározott