Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

*16 Büntetőjogi Döntvénytár. 68. Ha az elsőbiróilag elitélt vádlott az általa a bűnösség megállapítása miatt felebbezett elsőfokú ítélet meghozása után meghalt és a másodfokú bíróság ebből az okból az eljárást a BP. 423. §-a alapján megszünteti, a fömagánvádló a felebbviteli eljárás folyamán felmerült bűnügyi költség viselésére a BP. 482. §-a értelmében nem kötelezhető. Ugyanis a bűnügyi költségeket a magánvádló csak abban az esetben köteles megtéríteni, ha a bíróság a vádlottat nem mondja ki bűnösnek és az eljárás egyedül magánvád alapján folyt, vagy ha az eljárást a magáninditványnak visszavonása miatt szüntették meg. Itt azonban ezeknek az eseteknek egyike sem forog fenn és jelesül az eljárásnak az elsőbiróilag elitélt vádlottnak az elsőfokú ítélet hozása után bekövetkezett elhalálozása folytán történt megszüntetése nem foglalván magában döntést az ügy érdemében, a vádlott nembünösségének kimondásával nem azonosítható. (Határozat a jogegység érdekében.) (Curia Jogegységi Tanácsa: 1913 jan. 24. 636/1913. B. sz. a.) A kir. Ouria: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy abban az esetben, In az elsőbiróilag elitélt vádlott az általa a bűnösség megállapítása mialt felebbezett elsőfokú ilélet meghozása után meghalt és a másodfokú biróság ebből az okból az eljárást a BP. 423. §-a alapján megszünteti, a fömagánvádló a felebbviteli eljárás folyamán felmerült bűnügyi költség viselésére a BP. 482. §-a értelmében nem kötelezhető. Megsértette tehát a törvényt a dési kir. törvényszék végzésével annyiban, amennyiben a K. Albert ellen becsületsértés vétsége miatt folytatott bűnvádi eljárást abból az okból, mert az elsőbiróilag elitélt vádlott az általa a bűnösség megállapítása