Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

108 Büntetőjogi Döntvénytár. maradván az a joga, hogy az összeg behajtását vádlott ellen végrehajtás utján szorgalmazzam. Ez a végzés sérti a törvényt. A Btk. 277. §-ának abból a rendelkezéséből ugyanis, mely szerint az Ítéletnek valamely lapban való közzététele csak a sértett fél kívánatára és az elitélt költségére rendelendő el, egyáltalában nem következik, hogy a költség előlegezése a sértett, illetőleg a magánvádló képviselője kötelezhető. Ilyen kötelezettséget sem a Btk.-nek idézett §-a, sem a bűnvádi perrendtartásnak a bűnügyi költségekről rendelkező XXVI. fejezete nem állapit meg. A BP. 331. §-ában szabályozott esettől ugyanis eltekintve, melyben a főtárgyalás gyorsírással való feljegyzésének elrendelése a költségeknek a fél részéről való előzetes letétbe helyezésétől tétetik függővé, a bűnvádi perrendtartás nem tartalmaz olyan rendelkezést, melynek alapján a félnek vagy képviselőjének a bünperben felmerülő költségek előlegezésére való kötelezettsége megállapítható volna. (Határozat a jogegység érdekében). (Ouria Jogegységi Tanácsa •. 1913 február 7. 1017/1913. sz. a.) A kir. Ouria: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy rágalmazás és becsületsértés miatt történt elitéltetés esetében hozott ítéleteknek a Btk. 277. §-ának első bekezdése értelmében elrendelt hírlapi közzétételével járó költségek előlegezésére a magánvádló képviselője nem kötelezhető. Megsértette tehát a törvényt a puhói kir. járásbíróság fentidézett keletű és számú végzésével annyiban, amennyiben a B. Árminné, szül. S. Regina vádlottnak becsületsértés vétsége miatt történt elitéltetése tárgyában hozott Ítéleteknek a «Vágvölgyi lap»-ban való közzétételéből felmerüli költségek előlegezésére dr. Sz. Boldizsár ügyvédet, mint M. Ede magánvádló képviselőjét kötelezte. Megsértette a törvényt a trencséni kir. törvényszék is annyiban, amennyiben a nevezett ügyvéd részéről az említett elsőfokú végzés ellen közbeveteti fölfolyamodást elutasította. Egyúttal pedig a puhói kir. járásbíróság által 1912. évi május hó 31-én 1911 B. 367/11. szám alatt, valamint a trencséni kir.