Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytár. 91 A kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét a főbüntetésről rendelkező részében nregsemmisiti és I. A vádlott büntetését a 92. §. mellőzésével .SVa évi fegyházban állapiija meg. indokok: A közvádló semmiségi panasza alapos. Ugyanis a kárnak nagyobb részben való megtérülése a vádiolt javára enyhítő körülményül még nem állapítható, miután az nem az ő közreműködése, de a bűncselekmény kinyomozásának eredménye ; a beismerés és az aránylag fiatal kor pedig nyomatékos enyhítő körülményt nem képeznek, mivel a bűncselekmény megállapítását nem a vádlott beismerése, de a nyomozat tárgyi adatai eredményezték, és mert vádlott fiatal kora mellett is már négy izben volt lopás és orgazdaság vétsége miatt büntetve; a 92. §-nak a vádlott javára való alkalmazása tehát annál kevésbé indokolt, mert terhére nyomatékos súlyosító körülmények, a lopott pénz nagysága és többszörösen bünteteti előélete forognak fenn. 56. /. Az 1909. évi II. tcz. 37. §-ában körülírt bűntett tényálladéka szempontjából az, hogy a gyülekezeten jelen voltakra a vádlott tevékenyséye hatást nem gyakorolhatott, közömbös, mert a törvény a csábítás elkövetését bünteti s nem teszi függővé a bűnösséget attól, hogy annak volt-e eredménye vagy sem, valamint attól sem, hogy a véletlenül jelen voltakra hatást nem is gyakorolhatott, mert a gyülekezeten szóval elkövetett kivándorlásra való csábitásnak a veszélyessége nem pusztán abban áll, hogy a jelenlévőkben a kivándorlásra való készséget /elköltheti, hanem abban is, hogy a nagyobb tömeg előtt elmondott beszéd tartalma tovább terjesztetvén, arról más jelen nem voltak is tudomást szerezhetnek, akikre a csábitásnak hatása lehet. — //. A közvádló a vádlottat kísérlet miatt vádolta s az elsőbirósági ítélet szerint a vádlott kísérlet miatt Ítéltetett el; a közvádló az ítélet ellen sulyositás végett felebbezett. A vád álláspontjából s a