Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytár. 07 tényállást szinlén elfogadja, mert ettől eltérő, részletes és önálló tényállás megállapításába nem is bocsátkozik, de ezekből és a kii', tábla általános kijelentéséből sem a kamatláb, sem a kölcsönfeltételek egyéb részletei ki nem tűnnek: ebben a tényállásban tehát nincsenek oly adatok, melyekből biztos következtetést lehetne vonni arra, hogy ez a kölcsön az 1883: XXV. tcz. 1. §-ában meghatározott uzsora tényálladéki elemeit kimeríti; a sértett pedig már az elsőbirói főtárgyaláson kijelentette, hogy a részletekre egyáltalán nem emlékszik. A vádbeli cselekménynek erre a részére nézve tehát a BP. 385. §-ának 1. a) pontjára fektetett semmiségi panasznak helyt kellett adni s akir. tábla ebbeli rendelkezésének megsemmisítésével a vádlottat az emiatt emelt vád alól föl kellett menteni, ugy mint az a fentirt rendelkező részben foglaltalik. A kir. tábla ítéletében megállapított cselekmények többi részére nézve a panaszoknak a 385. §. \. a) pontjára fektetett része alaptalan, mert a kir. tábla a kir. törvényszék ítéletéből felhívott megfelelő indokok alapján helyesen mondotta ki, hogy ezekben a valónak ellogadott tényállás szerint a vádlott cselekménye az uzsora tényálladékát teljesen kimeríti, sőt az az 1883: XXV. tcz. 2. §-a szerint is minősül, mert a cselekmények összességében az üzletszerűség is benne van, de ezenfelül a K. A.-nak és özv. P. K.-nénak adott uzsorás kölcsönök az idézett 2. §-ba ütközően minősülnek azáltal is, hogy a vádlott a két kölcsönről később váltót vévén, ezeket váltóügylet alakjába s a K.-ét a biróság előtt lakbérlartozásról kötött egyezség alakjába is rejtette, az pedig, hogy ez nem a kölcsön adásakor, hanem később történt, a helyzeten nem változtat. A minősítés tekintetében azonban mindkét alsóbbfoku biróság a vádlott sérelmére jogilag tévedett, amennyiben hétrendbeli minősített uzsora vétségét állapította meg. Midőn az uzsoratörvény 2. §-a magasabb büntetési tételt állapit meg egyebek közt arra is, aki uzsoraügyletekkel üzletszerüleg foglalkozik, a magasabb büntetéssel ebben nem külön minden egyes uzsorát, hanem annak üzletként való folytatását, az üzletszerűséget akarja sújtani, vagyis azt az elhatározást, mely az uzsoraügyletekből kereseti jellegű, állandóbb nyereséget akar kivenni, s mely az ennek megvalósításához tartozó egyes cselekményeket egyugyanazon akarat által összetartott egységbe, egy folytatólagos (kollektív) cselekménynyé foglalja össze. Az üzletszerűség szempontjából tehát a vádlottnak az -ítélet hozásáig elkövetett uzsorás cselekedetei, összességükben csak egy oly cselekményt képviselnek, melyre a törvény a magasabb büntetési tételt állapítja meg. 5*