Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

08 Büntetőjogi Döntvénytár. Ha azonban az ily egységbe tartozó egyes cselekmények közt olyanok is vannak, melyeket a törvény már egymagukban, más minősítő körülményeknél fogva, ugyanolyan magas vagy esetleg még magasabb büntetési tétellel sujt mint az üzletszerűséget, ezek ezt a súlyos jellegüket el nem veszíthetik pusztán azáltal, hogy a vádlott az üzletszerűség czimén is bűnös, amely esetben a vádlottnak az üzletszerűség szempontjából egységes cselekménye a benne foglalt s máskép is minősülő részeivel a törvényben megállapított más, esetleg nagyobb büntetési tételek alkalmazását is hívja ki, s ehhez képest az, hogy a vádlott összcselekménye által egyfelől az egyik és másfelől a másik oldalon rászolgált büntetési tételek közül melyik alkalmazandó, csakis a Btk. 95. §-ában letett elv alapján dönthető el, mert ily esetben a vádlottnak egyfelől egységes, de az elkövetési mód szempontjából tekintve többséges, bár egészben csak uzsorát tartalmazó egyugyanazon cselekménye a büntetőtörvénynek több rendeletét sérti, de ez a különbség csakis a minősítő körülményekben és nem a cselekmény egészében jelentkezik. Minthogy pedig a jelen esetben a vádlott cselekményei, mint üzletszerű uzsora, az 1883: XXV. tcz. 2. §-ában kiirt büntetési tételbe csak mint egy cselekmény, anyagi halmazat nélkül, egyszer ütközik, de annak egyes alkatrészei közölt két oly eset van, t. i. a K. A.-é és özv. P. K.-néé, melyek üzletszerűség nélkül is, pusztán a váltóügyletbe, illetőleg még a bírói egyezségbe burkolás által, egyenként s külön külön is, a fentemiitett 2. §-ban kiszabott magasabb büntetési tétel alkalmazását az anyagi halmazat elvei szerint vonják maguk után, ami a Btk. 97. §-a értelmében a szabadságvesztési tételnek egy évvel való felemelését engedi: ennélfogva a jelen esetben a vádlottnak K. A. és özv. P. K.-né ellen elkövetett cselekménye mint kétrendbeli, váltóügyletbe s illetőleg az egyik esetben bírói egyezségbe is burkolt, az 4 883: XXV. tcz. 1. és 2. §-aiba ütköző uzsora vétsége minősül, amely eszmei halmazatban áll az üzletszerűen folytatolt uzsora vétségével. . Ezekhez képest mindkét alsóbbfoku bíróság ítéletének azt a részét, mely szerint a vádlottat az elsőfokú Ítéletben körülírt uzsorás cselekményei miatt hétrendbeli uzsora vétségében bűnösnek nyilvánították, a BP. 385. §-ának 1. b) pontjában megjelölt semmiségi okból, s ezzel kapcsolatban a királyi tábla ítéletének a vádlott fogház- és pénzbüntetését tárgyazó részét, meg kellett semmisíteni s a vádlott cselekményét a fentebbi értelemben minősíteni s büntetését a Btk. 96., 97. és 102. §-ainak alkalmazásával az 1883: XXV. tcz. 2. §-a alapján kellett a bűnösségével arányosan kiszabni.