Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytár. 66 44. /. Midőn az uzsoratörvény 2. §-a magasabb büntetési tételt állapit meg egyebek közt arra is, aki uzsoraaggletekkel üzletszerüleg foglalkozik, a magasabb büntetéssel nem külön minden egyes uzsorát, hanem annak üzletként való folytatását: az üzletszerűséget akarja sújtani, vagyis azt az elhatározást, mely az uzsoraüggletekböl kereseti jellegű, állandóbb ngereséget akar kivenni, s melg az ennek megvalósításához tartozó egyes cselekményeket egyugyanazon akarat által összetartott egységbe, egy folytatólagos (kollektív) cselekménynyé foglalja össze. Az üzletszerűség szempontjából tehát a vádlottnak az itélethozásáig elkövetett uzsorás cselekedetei, összességükben csak egy oly cselekményt képviselnek, melyre a törvény a magasabb büntetési tételt állapítja meg. — //. A bíróság hét uzsora esetet állapított meg; megállapította azt is, hogy a vádlott a tetteket üzletszerűen követte el; emellett két esetre megállapította a palástoltság okából való minősített jelleget. Szemben a kir. tábla ítéletével, mely a vádlottat hét vétségben mondotta bűnösnek, a Curia egy kollektív deliktumot állapított meg, de kimondotta, hogy ezzel az összcselekménynek két kiemelt alkatrésze eszmei halmazatban áll. (Curia 1913 jan. 8. 80/913. sz. a. I. Bt.) A kir. Curia: W. A. vádlott és védője semmiségi panaszának részben hely adatván, a kir. tábla Ítéletének az a rendelkezése, mely szerint a nevezett vádlottat a B. K. sérelmére elkövetett s az 1883: XXV. tcz. 1. és 2. §-aiba ütköző uzsora vétségében is bűnösnek mondta ki, a BP. 385. § ának 1. a) pontjában megjelölt semmiségi okból megsemmisíttetik és W. A. az e miatt emelt vád alól a BP. 326. §-ának 1. pontja alapján felmentetik; továbbá mindkét alsóbbfoku bíróság ítéletének az a rendelkezése, mely szerint a nevezett vádlottat az elsőfokú itéBnntetőjogi Döotvénytár. VU. 5