Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

vl Tartalommutató. lyeztelő közvetlen támadás elhárítása végett cselekedett-e s hogy tette szükséges volt-e a fenyegető támadás elhárítására. Való ugyan, hogy vádlott a támadást ugy is elháríthatta volna, ha a közvetlen közelben álló sértettnek karjába vagy lábába lő és azt ilyképen a további támadásra képtelenné leszi, a vádlott tehát azzal, hogy sértettet előzetes czélzás után főbe lőtte, a jogos védelem határait túllépte ; ámde a Curia ugy találta, hogy a szorongatott helyzetben lévő súlyosan sérült vádlott, látva azt, hogy a korcsmában jelen voltak a garázdálkodó sértettel szemben védelmére kelni nem merészelnek, ezt a lulhágást megzavarodásból követte el, amiéri a Btk. 79. §-ának végpontja értelmében bűnvádi felelősségre nem vonható _ _ „ 16 164. A Btk. 79. §-ának harmadik bekezdésében megjelölt beszámithatóságot kizáró ok feltételezi a Btk. 79. §-ának második bekezdésében körülirt jogos védelem tárgyi előfeltételeinek, tehát a támadás jogtalanságának és közvetlenségének ép ugy, mint a személyes védekezés szükségességének fenforgását _ 279 165.1. Ha a vádlott a halálos kimenetelű ütéseket akkor mérte a sértettre, amikor ez a vádlott lökése következtében a löldre esvén, nemcsak támadásra, de ellentállás kifejtésére sem volt képes, és így részéről a vádlottat támadás veszélye már nem fenyegette, a vádlott a védekezés határait félelemből, ijedségből vagy meiízavarodásból sem hághatta tul 280 171. Csak az a védelem jogos, mely a megtámadás elhárítására szükséges. Elitélés, mikor a sértett puszta kézzel meg akarta ugyan vádlottat támadni, de egy jelenlevő harmadik személy a sértettet visszatartani igyekezett és ismétellen lefogta, s amidőn sértett erővel kirántotta magát s újból közeledett vádlott felé, ez revolverét kirántva figyelmeztette sértettet, ne közeledjék, mert lőni fog s eközben hátrált előle; sértett annak daczára követte vádlottat, és felemelt kézzel hadonászva kiabált, hogy megöli s miután már csaknem vádlott közvetlen közelébe jutott, az egy lépés távolságból arczba lőtte. A vádlott ugyanis a sértett részéről őt fenyegető támadást, miután a sértett nem volt felfegyverkezve, a kezében le\ő bottal, de azzal is elháríthatta volna, ha nem a sértett arczába, hanem testének valamely más és oly részére intézi a lövési, ahol az súlyosabb következményekkel nem járt volna 290 194. Aki a sértettet annak lefegyverzése után bántalmazta, amikor további bántalmazástól már nem kellett tartania, s a testi sértést nem az őt előbb ért megtámadás elhárítása, hanem a sértettől előzőleg szenvedett bántalmazásának megtorlása czéljából okozta, nem hivatkozhalik alappal jogos védelemre „ ... _ . _ „ 331 89—91. §. 55.1. Lopás esetén a kárnak nagyobb részben való megtérülése a vádlott • javára enyhítő körülményül csak az esetben állapitható meg, ha az a vádlott közreműködésének az eredménye. — II. A vádlott beismerése csak az esetben bir nyomatékos enyhítő körülmény jellegével, ha a bűncselekmény megállapítását az eredményezte „ „ 90 59. Vádlott a zsebtolvajláson tetten éretvén, sem a lopott pénz csekély összege, sem az, hogy kár nincsen, nem enyhítő körülmény, mivel ez nerr vádlott" erkölcsiségére vezetendő vissza, hanem annak következménye, hogy a vádlott a sértett zsebében több pénzt nem talált és tetten éretett.... .... _ — — - ~~ 96 175. III. A büntetendő Vagjonbukás esetén nyomós súlyosító körülmény, hogy a vádlott a törvénynek több rendelkezését is megsértette „ 297