Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 6. kötet (Budapest, 1913)

Büntetőjogi Döntvénytár. 2g Azonban a javitónevelés elrendelésére vonatkozóan a BP. 385. §-ának 2. pontjára fektetett semmiségi panasz alaposnak találtatott, mert vádlott rendes foglalkozással bir és büntetve nem volt; családi környezetében nem merüli fel adat az iránt, hogy erkölcsisége veszélyeztetve volna ; a terhére rótt bűncselekmények pedig, u. m. a vadászali kihágás és a hatósági közeg elleni erőszak, nem olyan természetűek, hogy a vádlott erkölcsi feslettségét bizonyítanák és különösen az utóbbi cselekmény a jelen esetben már azért sem, mert vádlott azt nyilván csak a tettenéretés és meglepetés által okozott izgatottságában az erdőőrök visszariasztása végett követte el. Minthogy ezek szerint a BN. 24. $-ában megállapított feltételek egyike sem forog fenn, a kir. ítélőtábla tévesen alkalmazta a javító nevelés elrendelését; ezért a kir. Curia az elsőbírósággal megegyezően szintén csak próbára bocsátását találván alkalmazandónak, a másodbiróság ítéletét elsősorban a javító nevelésre vonatkozóan, de ebből kifolyóan, minthogy a BN. szerint a próbárabocsátás esetében a bűnösségnek ítéleti kimondása nem foghat helyet, egyúttal a bűnösség kimondására vonatkozóan is erre a vádlottra nézve a BP. 385. § ának 2. ponija alapján megsemmisítette és a törvénynek megfelelő uj határozattal helyettesitette, érintetlenül hagyván egyébként a kir. Ítélőtáblának azt a ténymegállapítását, hogy vádlott mi által követte el a hatóság elleni erőszakot, valamint azt a megállapítást is, hogy vádlott a büntethetőséghez szükséges erkölcsi és értelmi fejlettséggel birt. N. J. vádlott védője a felebbviteli főtárgyaláson a BP. 385. ^-ának 1. a) és b) pontja alapján, N. J. vádlott pedig az ítéletnek a kir. törvényszéknél történt kihirdetése alkalmával a bűnösség megállapítása miatt jelenteltek be semmiségi panaszt. Vádlott panaszát a BP. 434. §-ának harmadik bekezdése értelmében vissza kellett utasítani, mert vádlott a felebbviteli tárgyaláson külön védője által képviselve levén, a BP. 431. §-ának második bekezdése értelmében perorvoslat utólagos bejelentésére nem volt jogosítva. Ezen vádlott védője a semmiségi indokok szerint a BP. 385. §-ának 1. a) pontjára alapított panaszt elsősorban arra alapította, hogy vádlottnak az a cselekmenye, hogy az erdőőrökre rálőtt, bizonyítottnak nem tekinthető. A panasznak ez a része a BP. 434. §-ának negyedik bekezdése értelmében szintén vissza volt utasítandó, mert a kir. ítélőtábla által valóknak elfogadott tényeknek a valóság szempontjából való felülvizsgálata a BP. 437. §-ának első bekezdése által ki van zárva. A BP. 385. §-ának I. a) pontja szerint panasz többi része arra alapíttatott, hogy