Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 6. kötet (Budapest, 1913)

Büntetőjogi Döntvénytár 15 A kir, Ouria: A vádlott és védő semmiségi panaszának a HP. 385. §-ának 1. a) pontjaira alapított része visszautasittatik, ugyanazon §. 1. c) pontjára alapított része pedig elutasittatik. Ellenben a kir. főügyész semmiségi panasza alaposnak találtatván, a kir. ítélőtábla Ítéletének a cselekmény minősítését s ebből folyóan a büntetés kiszabását tárgyazó része a BP. 385. § ának 1. b) pontja alapján megsemmisíttetik, vádlott cselekménye a Btk. 438. §-ába ütköző közveszélyü cselekmény vétségének minősíttetik s e miatt vádlott a Btk 438. §-a alapján a Btk. 92. §-ának alkalmazásával a jelen Ítélet foganatba vételétől számítandó hat hónapi fogházra ítéltetik: a Btk. 442. §-ában irt mellékbüntetés a BN. 36. és a Btk. 54. §-ainak alapján mellőztetik. Indokok: A kir. tábla ítélete ellen a kir. főügyész a BP. 385. §-ának \. b) pontja alapján azért jelentett be semmiségi panaszt, mert a cselekmény nem a Btk. 438. §-a szerint minősíttetett; a vádlott és a védő pedig a BP. 385. §-ának 1. a), c), 2. és 3. pontjainak felhívásával azért, mert vádlott szolgálata oly súlyos, hogy a baleset idejében kimerültségénél fogva beszámithatlan állapotban volt, továbbá, mert a Btk. 92. §-a nem alkalmaztatott. Minthogy a BP. 430. és 390. §-ainak egybevetett értelme szerint a semmiségi okot, mely miatt a semmiségi panaszt használják, világosan meg kell jelölni, a vádlott és a védő perorvoslati nyilatkozatából pedig a védelemmel való egybevetés mellett sem lehet felismerni, hogy a vád alapjául szolgáló tett a vádlott és a védő szerint miért nem volna bűncselekmény: semmiségi panaszuknak a BP. 385. §-ának 1. a) pontjára alapított részét, mint megfelelő semmiségi ok megjelölése nélkül használtat a BP. 434. §-ának harmadik bekezdése értelmében vissza kellett utasítani. Mint alaptalan a BP. 437. §-ának negyedik bekezdése értelmében utasíttatott el ugyancsak a vádlott és a védő semmiségi panaszának a BP. 385. §-ának 1. c) pontjára fektetett része azért, mert a BP. 437. §-ának első bekezdése szerint a kir. Curia köteles határozatát a kir. tábla által valóknak elfogadott tényekre alapítani, a kir. tábla pedig nem fogadott el valóknak oly tényeket, melyekből az volna megállapítható, hogy vádlott a cselekmény elkövetése idejében akár kimerültség miatt, akár más oknál fogva beszámítást kizáró állapotban volt. A kir. tábla azért semmisítette meg a kir. törvényszék Ítéletének a cselekmény minősítésére vonatkozó részét s a cselekményt azért minősítette a Btk. 438. §-a helyett annak 437. §-a szerint, mert a 438. §-ban meghatározott vétség tényálladékát