Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 6. kötet (Budapest, 1913)

XX Tartalommutató. Lap XX. FEJEZET. A testi sértés. 303. §. 181. Nem minősül a Btk. 303. §-a szerint a testi sértés, ha annak következtében a sértett egyik szeme látóerejének csökkenése állandóvá vált ugyan, de látótehetségét nem vesztette el 294 226. Nem minősíttetett a testi sértés a Btk. 303. §-a szerint, mikor a sértett bal füle hallóképességének elvesztése nem a szenvedett bántalmazás által okoztatott, jobb fülének hallóképessége pedig, időleges csökkenés leszámításával, hat hónapon belül helyreállott; a jobb fül dobhártyájának nem egészen hét hónapig tartott, tehát nem a gyógyithatatlansággal határos betegsége «hosszu ideig tartónak)) nem tekinthető 355 233. A Btk. 303. §-a szerint minősül a testi sértés, mikor a sértett a vádlott által rajta ejtett szúrás következtében hat hónap elmultával is beteg volt és megállapittatott, hogy betegsége még hosszú ideig fog tartani, sőt az orvosi felülvélemény szerint \alószinüleg soha meggyógyulni nem fog„ .... — ~~ .._ ._. — .-_ . 365 |306. §. 133.1. Megsemmisítés a minősítés kérdésében, mikor a Curia a Btk. 306. §-ába ütköző s a 307. §. 1. bekezdése szerint minősülő büntelt vádja esetében, szemben az alsófokkal, ugy talált a, hogy a sértés folytán meghalt személynek a sértést megelőző viselkedése a vádlott ((jogtalanul való súlyos bántalmazásának)) (Btk. 307. §. 2. bekezdése) nem tekinthető 232 308. §. 219. A Btk. 308. és 70. §-ainak egybevetett értelméből nyilvánvaló, s ezt az értelmezést a joggyakorlat is állandóan föntartotla, hogy a Btk. 308. §-a csak akkor alkalmazható, ha a vádlottakra nézve a tettestársaság esete fenn nem forog; mihelyt azonban a vádlottak a testi sértést vagy sértéseket együtt és közösen követték el, ha nem is tudható, hogy az egyes sértések a vádlottak közül melyiktől származnak, a Btk. 308. §-ában körölirt tényálladékra irányuló kérdés feltevésének a lehetősége is hiányzik. Minthogy pedig a jelen esetben senki sem adott elő oly tényállást, melyre a Btk. 308. §-ának tényálladéka alkalmazható volna, sőt ilyennek a jelenségeit a védelerr előterjesztései is kizárják, tartozott volna az esküdtbíróság a Btk. 308. §-ára indítványozott kérdés feltételét a BP. 361. §-a értelmében megtagadni, s annak feltevésével az esküdteket tévedésbe ejtette, ami a vád érdekeinek kétségtelen sérelmével járt . „ _ . .. 344 229. Az esküdtek a hozzájuk intézett három főkérdésre adott igenlő válaszszal eldöntötték, hogy: a három vádlott a néhai testét akár egyedül, akár vádlott-társaival, vagy ezek valamelyikével együtt szándékosan, de ölési szándék nélkül bántalmazta és az általa, vagy valamelyik társa által okozott súlyos testi sértés folytán annak halála következett be, de nem tudható, hogy a vádlottak közül melyik ejtette a halált okozó sérülést. Az Ítéletnek e megállapításra alapított az a rendelkezése, hogy a vádlottak a Btk. 301. §-ában meghatározott és a Btk. 306. §-ának első tétele szerint minősülő halált okozó súlyos testi sértés bűntettében mint a Btk. 70. §-a szerinti tettestársak mondattak ki bűnösöknek, érthetetlen, mert ha nem tudható, miszerint vádlottak közül melyik