Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

Büntetőjogi Döntvénytár. mert a vádlott nyújtotta drága kölcsönhöz más, mint szorult helyzetben levő ember nem folyamodhatik, tarthatatlan ; mert a vád abból indul ki, hogy a sértett 800 K kölcsön helyett 1200 K-t volt kénytelen visszafizetni, de számításon kivül hagyja, hogy ezen" 1200 K-ban 144 K per és végrehajtási költség, óvásdijak s a 800 K kölcsöntőkének négy évi 8% kamatai gyanánt 256 K benfoglaltatik; a kölcsön tehát oly drágává azért vált, mert sértett a fizetésekkel késedelmes volt, peres eljárást provokált s ez által a kölcsön visszafizetése négy évre kitolódott, tehát négy évig kellett kamatokat fizetni. A sértett szorultsága ismeretének hiánya a vádlott részéről, már egymagában is, mint az uzsora egyik törvényes ismérvének a hiánya, az uzsora tényálladékának a megállapítását kizárja. A hitelintézet jogosítva volt nemcsak alapszabályánál, de a dolog természeténél fogva is a kölcsön folyósításakor levonásokat tenni s e tekintetben egyedül a négyhónaponkint visszatérő s összesen 56 K-ra rugó kezelési díj esik kifogás alá, mivel a kezelési költségek fedezetet nyernek már a 8%-os kamatláb folytán. Az 56 K összeg több évre való eloszlása mellett azonban nem volt alkalmas akár a sértett, akár a kezesek vagyoni romlását előidézni. Sértett sérelmét s károsodását főleg abban vélte felismerni, hogy ő szakadatlanul az eredeti 800 K kölcsöntőke után volt kénytelen a kamatokat fizetni, holott ő havonkint annyi törlesztéseket teljesített volt a tőkére, melyek 1906 ápril 19-ig már 316 K-ra rúgtak. A sértett felfogása azonban téves, mert a havi fizetések nem tőketörlesztést, hanem az üzletrészek befizetését képezték, ami a kötvény 11. pontjából minden félreértést kizárólag kitűnik. Minthogy azonban sértett a kötvényt soha el nem olvasta, hanem olvasatlanul aláirta, megállapítható, hogy a feljelentés is téves felfogásból eredett. Mindezeknél fogva az elsőbiróság felmentő ítéletét helvbenhagyni kellett. (1910 február 9. 1113/910. sz. a.) A kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítéletét megsemmisíti, K. M. vádlottat bűnösnek mondja ki az 1883: XXV. tcz. 4. §-ába ütköző s a 2. §. szerint minősülő uzsora vétségében, melyet az által követett el, hogy felhasználva Ch. S. sértett szorultságát, neki mint a Központi takarékpénztár és bank mint szövetkezet ügyvezető igazgatója egy 800 K-ás kötelezvény, valamint a sérteti és kezesei által kiállított s meg is hosszabbított váltó ellenében 635 K-t oly kikötések mellett hitelezett, hogy a sértett által utóbb teljesített kikötések nagy terhe miatt,