Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

Büntetőjogi Döntvénytár. 39 mellőzte a cselekménynek, a törvény 2. £-a szerint való minő­sítését azért, mert a vádlott által vezetett szövetkezet, a kölcsön ügyletet nem a váltó, hanem a kötelezvény alapján perelte, kö­vetkezéskép az uzsöraügyletnek váltóba való rejtése, valósuknak nem tekinthető. A mi már most a vádlott büntetését illeti, a kir. Ítélőtábla íigyelembe vette a vádlottnak büntetlen előéletét, a koczkán forgó kisebb vagyoni érdeket és azt, hogy a vádlott, mint a szövetkezei fizetett hivatalnoka, az uzsora eredményeiben nem közvetlenül, hanem csak közvetve részesült. Minthogy tehát az enyhítő körülmények nagy számúak és oly nyomatékosak, amelyeknek fenforgása mellett a vádlottra az 1883. évi XXV. tcz. 1. §-ában meghatározott fogházbüntetési nemnek legkisebb mértéke is a vádlott bünösségi fokával arány­ban nem álló súlyos büntetést képezne, ez oknál fogva a kir. ítélőtábla a Btk. 92. §-ában meghatározott kivételes kedvezményt alkalmazandónak és ennek alkalmazásával, a pénzbüntetést, a rendelkezés szerinti a bűnösség fokával arányban álló mértékben kiszabandónak találta stb. A kir. Ouria: A vádlott és védője semmiségi panaszának a BP. 385. §-ának 1. a) pontjára és a kir. főügyész semmiségi panaszának ugyanezen törvényszakasz 1. b) pontjára alapított része elutasittatik. Ellenben a kir. főügyész semmiségi panaszának a BP. 385. §-ának 3. pontjára fektetett része alaposnak találtatik. A kir. ítélőtábla ítéletének a vádlott büntetésére vonatkozó ren­delkezése az utóbb idézett semmiségi ok miatt, a 437. §. har­madik bekezdése értelmében megsemmisittetik és vádlott a ter­hére megállapított uzsora vétsége miatt, az uzsoratörvény 1, §-a alapján, a Btk. 92. §-ának mellőzésével és a 91. §. alkalma­zásával az ítélet foganatba vételétől számítandó egy havi fogházra mint fő-, és az 1892 : XXVII. tcz.-ben meghatározott czélokra 15 nap alatt végrehajtás terhével lefizetendő és behajthatatlanság esetére husz K-ként egy napi fogházra átváltoztatandó kettőszáz K pénz­büntetésre mint mellékbüntetésre Ítéltetik. E határozat folytán a vádlott és védőjének a BP. 385. §-ának 2. pontjára fektetett sem­miségi panasza tárgytalan. A kir. tábla Ítéletének egyéb rendel­kezései nem érintetnek. Indokok: A kir. tábla ítélete ellen semmiségi panasszal élnek : a kir. főügyész a BP. 385. §-ának 1. b) és a 3. pontja alapján, mert a bűncselekmény nem az uzsoratörvény 2. §-a szerint minősíttetett és mert a Btk. 92. §-a nem alkalmaztatott; továbbá a vádlott és védője a BP. 385. §-ának 1. aj és a 2. pont alapján, mert a megállapított tények nem foglalják maguk­ban bűncselekmény tényálladékát és mert a kiszabott büntetés a

Next

/
Thumbnails
Contents